Sok szülő fejében él egy nagyon szép kép a gyerekfotózásról. A gyerek szépen leül a virágos réten, pont akkor mosolyog, amikor kérjük, nem gyűri össze a ruháját, nem szalad el, nem bújik anya mögé, és persze végig együttműködő.

Aztán eljön a fotózás napja, és a valóság egészen másképp indul. A gyerek nem akarja felvenni a ruhát, útközben elfárad, a helyszínen hirtelen szégyenlős lesz, vagy közli, hogy őt ma biztosan ne fotózza senki.

Ez nem kivételes helyzet. A gyerekfotózás sokszor pontosan így kezdődik. És ettől még készülhetnek szerethető, természetes, őszinte képek.

A gyerekfotózás ritkán úgy indul, ahogy elképzeljük

Amikor a szülők gyerekfotózásra vagy családi fotózásra érkeznek, általában szeretnének szép, meghitt, mosolygós képeket. Ez teljesen érthető. A gond inkább ott kezdődik, amikor a fotózás előtti napokban túl sok elvárás kerül a gyerekre.

„Majd szépen mosolyogsz.” „Úgy ülsz, ahogy Mariann mondja.” „Ne rosszalkodj.” „Viselkedj szépen.”

Ezek a mondatok jó szándékból születnek, mégis könnyen az ellenkező hatást váltják ki. A gyerek érzi, hogy valami nagy dolog készül, ahol neki jól kell teljesítenie. Ettől befeszülhet, morcos lehet, vagy már a fotózás elején ellenáll.

Fotósként sokszor azt látom, hogy a gyerek nem a fényképezőgéptől fél igazán, hanem attól, hogy most hirtelen „jól kell viselkednie”. Pedig a jó gyerekfotó nem attól lesz szép, hogy a gyerek végig fegyelmezetten ül. Sokkal inkább attól, hogy van ideje megérkezni, oldódni, játszani, és közben önmaga maradni.

Mi történik, ha a gyerek nem akar fotózkodni?

Az egyik leggyakoribb szülői félelem az, hogy mi lesz, ha a gyerek nem működik együtt. Nem mosolyog, nem néz a kamerába, nem akar leülni, vagy egyszerűen csak rossz napja van.

Ilyenkor nem az a megoldás, hogy erőltetjük. A gyerekek többségénél sokkal jobban működik, ha kapnak pár percet. Beszélgetünk, játszunk, megnézhetik a fényképezőgépet, körülnézhetnek, odabújhatnak anyához vagy apához. Néha pont ezekből az első, óvatos pillanatokból lesznek a legigazibb képek.

Volt már olyan fotózásom, ahol a gyerek az elején határozottan közölte, hogy nem akar képet. Pár perc múlva már kíváncsian figyelte, mit csinálok, később pedig felszabadultan játszott. A képeken ebből kívülről sokszor csak annyi látszik, hogy minden természetes és könnyed volt. A háttérben viszont ott van az a kis idő, türelem és figyelem, amire szüksége volt.

Hogyan érdemes felkészíteni a gyereket a fotózásra?

A gyerekeket nem kell hosszasan felkészíteni a fotózásra. Sőt, a túl sok magyarázat és elvárás sokszor inkább megnehezíti a helyzetet.

Elég annyit mondani, hogy elmentek egy közös fotózásra, ahol készül néhány szép kép rólatok. Lehet együtt ruhát választani, lehet beszélni arról, hogy ott lesz anya, apa, testvér, és nem kell semmi különöset csinálni. Ez már önmagában biztonságot adhat.

Ne gyakoroltass mosolyt napokig

A begyakorolt mosoly nagyon ritkán mutat természetesnek a képeken. A gyerekek arca ilyenkor könnyen merevvé válik, mert nem érzésből mosolyognak, hanem teljesíteni próbálnak.

Sokkal jobb, ha a fotózáson játékból, mozgásból, ölelésből, beszélgetésből születnek a mosolyok. Ezek lehet, hogy nem mindig tökéletesen szabályosak, de sokkal inkább hasonlítanak arra a gyerekre, akit otthon is ismertek.

Elég, ha tudja, hová mentek

A gyereknek nem kell előre tudnia, hogyan kell pózolni, hova kell nézni, mikor kell mosolyogni. Ezeket majd a fotózás közben finoman alakítjuk, a hangulatához igazodva.

A legjobb felkészítés az, ha nem csináltok belőle vizsgahelyzetet. Egy családi fotózás akkor működik igazán jól, ha a gyerek azt érzi, hogy együtt vagytok, figyeltek rá, és nem kell másnak mutatnia magát, mint amilyen.

Egy anyuka tapasztalata a gyerekfotózásról

Megkértem Zsófit, akinek a kislányát, Lillát már többször fotóztam, hogy mondja el szülőként, hogyan készülnek egy fotózásra, és mit tanácsolna más anyukáknak.

Zsófi szerint Lillát igazán sosem készítik fel külön. Csak annyit mondanak neki, hogy mennek Mariannhoz, aki fotózni fogja őket, és együtt választanak valamilyen szép ruhát. Náluk ez elég ahhoz, hogy a fotózás ne legyen túlmagyarázott, stresszes helyzet.

Ez nagyon közel áll ahhoz, amit én is javasolni szoktam. A gyereknek nem kell előre feladatokat adni. Nem kell elmondani, hogyan kell majd néznie, mosolyognia vagy viselkednie. Elég, ha tudja, hogy egy közös programra mentek,a hol lehet majd játszani, ugrálni, bohóckodni.

Zsófi azt is mesélte, hogy volt olyan alkalom, amikor Lillának rossz napja volt. Ilyenkor nem siettünk, nem erőltettük a fotózást. Leültem hozzá, megmutattam neki a fényképezőt, készült pár próbakép, és utána már sokkal könnyebben oldódott. Ez a türelem sokszor többet ér, mint bármilyen előre kitalált póz.

Mennyi ideig bírja egy gyerek a fotózást?

A gyerekek figyelme és türelme életkortól, hangulattól, napszaktól és az aktuális helyzettől is függ. Ha minden jól indul, akkor is nagyjából 20-30 perc az az idő, ameddig egy kisebb gyerek viszonylag jól tartja a figyelmét. Az 1-3 éves korosztálynál sokkal rövidebb is lehet.

Ezért gyerekfotózásnál nem hosszú, merev blokkokban gondolkodom. Inkább kisebb szakaszokban fotózunk. Közben lehet mozogni, pihenni, inni, anyához bújni, játszani vagy egyszerűen csak nézelődni.

Családi fotózásnál ezek a kis szünetek különösen jól jönnek. Amíg a gyerek kicsit szabadabban van, készülhet néhány kép a szülőkről, testvérekről, vagy olyan apró részletekről, amelyek később nagyon kedves emlékek lesznek.

Miért működnek sokszor jobban a spontán képek?

A beállítottnak tűnő gyerekfotók mögött szinte mindig spontán pillanatok vannak. A kész kép lehet nyugodt, rendezett és harmonikus, de odáig sokszor játékon, beszélgetésen, kisebb szüneteken és sok apró alkalmazkodáson keresztül jutunk el. Nagyon gyakran ezek a képek a másodperc törtrésze alatt készülnek el úgy, hogy „lesifotós üzemmódban” fotózok.

Én általában készülök ötletekkel, helyzetekkel, mozdulatokkal. De egy gyerek hangulata pillanatok alatt felülírhatja ezeket. Ilyenkor nem ragaszkodom mereven az eredeti tervhez. Inkább figyelem, mire nyitott, mi érdekli, hogyan lehet bevonni.

A spontán képek azért tudnak olyan szerethetők lenni, mert nem egy előre gyártott mosolyt mutatnak. Hanem azt, ahogy a gyerek tényleg jelen van. Néha nevet, néha gondolkodik, néha elbújik, néha anya ölébe mászik. Ezek a pillanatok sokszor többet mesélnek, mint egy tökéletesen beállított póz.

Mi történik, ha a szülők sem szeretnek szerepelni?

Nem csak a gyerekek lehetnek feszültek a fotózáson. Sok szülő is úgy érkezik, hogy nem szeret szerepelni, nem tudja, hogyan álljon, hova tegye a kezét, mikor nézzen a kamerába.

Ezzel sincs semmi baj. A célom nem az, hogy mindenki egyszerre tökéletesen pózoljon. Sokkal inkább az, hogy a fotózás közben elfelejtsétek azt az érzést, hogy most teljesíteni kell. Ezért beszélgetünk sokat, mozgunk, játszunk, és apránként alakul ki az a helyzet, amelyben már természetesebbnek érzitek magatokat.

Zsófi egyszer úgy fogalmazott, hogy a fotózás után olyan érzése volt, mintha egy régi barátnővel találkozott volna. Ez számomra nagyon fontos visszajelzés, mert egy családi fotózás nem csak a képekről szól. Az élmény is számít, különösen akkor, ha gyerekekkel érkeztek.

Miért más egy profi családi fotó, mint egy telefonos kép?

A telefonos képeknek megvan a saját helyük. Ezek őrzik a mindennapok gyors, vicces, váratlan pillanatait. Én is fontosnak tartom őket, mert sok olyan emléket mentenek meg, amely különben elveszne.

Egy profi családi fotózás viszont más élményt ad. Itt nem csak arról van szó, hogy jobb a felbontás vagy szebbek a színek. Hanem arról is, hogy végre mindenki rajta lehet a képen, nem mindig ugyanaz a szülő fotóz, és olyan képek készülhetnek rólatok, amelyeket jó érzés elővenni, kinyomtatni vagy akár falra tenni.

Zsófi is azt mondta, hogy rengeteget fotóz telefonnal, de a profi képek számára más minőséget képviselnek. Fontos neki, hogy a jelentősebb pillanatokat olyan képek őrizzék meg, amelyekre később is jó ránézni.

Mit ne csinálj gyerekfotózás előtt?

Van néhány dolog, amivel akaratlanul is nehezebb lehet a fotózás. Ezeket érdemes kerülni:

• ne gyakoroltass mosolyt napokig,
• ne ígérj túl nagy jutalmat a jó viselkedésért,
• ne ijesztgesd azzal, hogy „viselkednie kell”,
• ne szervezz túl sok programot közvetlenül a fotózás elé,
• ne várd el, hogy végig ugyanúgy működjön, mint egy felnőtt.

A gyerekek akkor tudnak a legjobban oldódni, ha nem érzik túl nagy tétnek a fotózást. Ha van egy kis mozgástér, türelem és rugalmasság, abból sokkal természetesebb képek születnek.

A duzzogós pillanatokból is lehetnek szerethető képek

A galériában eredetileg is két olyan képpárt mutattam meg, ahol az egyik képen még látszik a duzzogás vagy az ellenállás, pár perccel később pedig már egészen más a hangulat. Pont ez mutatja meg, mi történik a fotózás valódi hátterében.

A kész családi képek mögött sokszor nem tökéletesen kiszámított helyzetek vannak, hanem apró változások. Egy kis bizalom, egy kis játék, egy kis idő. Ettől lesz a kép nemcsak szép, hanem ismerős és igaz.

Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, érdemes megnézned, hogyan zajlik nálam egy természetes családi fotózás. Nem a tökéletes viselkedés a kiindulópont. Sokkal inkább az, hogy együtt vagytok, és ebből lehet képeket készíteni.

Gyakori kérdések gyerekfotózás előtt

Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, nézd meg, hogyan zajlik nálam egy természetes családi fotózás!

Tartalomjegyzék

Van az a pillanat, amikor a családi fotózás reggelén már mindenki majdnem készen áll. A ruhák kikészítve, a gyerekek nagyjából felöltözve, a haj még vállalható, a táskába bekerült az innivaló, a váltóruha, a nasi, a kedvenc kisautó vagy plüss. És akkor valaki kiborítja a kakaót, eltűnik a zokni, a gyerek közli, hogy ő ma nem szeretné azt a nadrágot, amit te előző este gondosan kivasaltál.

Ismerős? Akkor jó helyen jársz. A családi fotózás ugyanis ritkán olyan, mint egy tökéletesen megkomponált magazinfotó. Inkább egy szerethető, kicsit hangos, kicsit váratlan, néha teljesen kiszámíthatatlan közös kaland. És őszintén? Sokszor pont ettől lesz igazán jó.

Fotósként sokszor látom, hogy a szülők fejében él egy elképzelés: mindenki szépen felöltözik, egyszerre néz a kamerába, kedvesen mosolyog, a gyerekek együttműködnek, apuka nem kérdezi meg öt perc után, hogy „sok van még?”, és a végén születik egy tökéletes családi kép. A valóság ezzel szemben általában sokkal élőbb. Van benne nevetés, grimasz, futás, ölelés, apró ellenállás, váratlan bohóckodás és rengeteg olyan pillanat, amit nem lehet előre megtervezni.

A jó hír az, hogy nem is kell.

Miért nem kell tökéletesnek lennie egy családi fotózásnak?

Sok család azért halogatja a fotózást, mert úgy érzi, előbb mindennek össze kell állnia. Legyen nyugodtabb a gyerek, legyen több idő, legyen jobb időszak, legyen mindenki kipihentebb, legyen a család valahogy „fotózásképesebb”.

A családi fotózásnak nem az a célja, hogy egy hibátlanul beállított, életidegen képet mutasson rólatok. Sokkal inkább az, hogy megőrizzen valamit abból, ahogyan most vagytok együtt. A gyerekek adott életkorából, a mozdulatokból, abból, ahogy egymásra néztek, ahogy a kicsi belesimul az ölelésbe, vagy ahogy a nagyobbik épp két másodpercre hajlandó megállni, mielőtt újra világgá indulna.

A tökéletes családi fotó sokszor nem attól lesz tökéletes, hogy mindenki szabályosan ül és egyszerre mosolyog. Hanem attól, hogy benne van az élet. Az a kicsit kusza, szerethető, néha kaotikus, de nagyon is igazi családi élet, amit évekkel később jó lesz visszanézni.

Mi történik a fotózás előtt?

Ha családi fotózásról van szó, az anyukák gyakran már hetekkel korábban küldetésben vannak. Ruhák összehangolása, időpont egyeztetés, helyszín kiválasztása, gyerekek felkészítése, apuka finom lelki hangolása, és persze az örök kérdés: „Mit vegyünk fel, hogy jól nézzünk ki együtt, de ne úgy, mintha egy családi egyenruhát húztunk volna magunkra?”

Aztán eljön a nagy nap, és a gondosan felépített tervbe belép a valóság. A gyerek pont aznap nem akarja a kiválasztott ruhát. Valaki elhagyja a hajgumit. A legkisebb az autóban elalszik, pedig indulás előtt még fáradt sem volt. Vagy ami klasszikus: a fotózás reggelén történik egy apró baleset, egy kék folt, egy horzsolás, egy felhasadt száj, és hirtelen a „tökéletes családi kép” elképzelése kap egy kis extra karaktert.

Ilyenkor szoktam azt mondani: nyugi, ebből is ki lehet hozni valamit. Nem kell mindent újratervezni, nem kell azonnal pánikba esni. A gyerekek nem díszletek, hanem gyerekek. És a családi fotózásnak pont az a szépsége, hogy nem steril képet készítünk, hanem valódi emléket.

Ruhák, időpontok, helyszínek és az utolsó pillanatos meglepetések

A készülődés persze fontos. Jó, ha a ruhák színben harmonizálnak, ha nem az indulás előtti tíz percben derül ki, hogy a kedvenc ing kicsi lett, és ha van nálatok néhány praktikus dolog: innivaló, váltóruha, zsebkendő, esetleg egy kedvenc játék. Ezek nem azért kellenek, mert baj lesz, hanem azért, mert gyerekekkel mindig jobb, ha van egy kis mozgástér.

Amit viszont érdemes elengedni, az a teljes kontroll illúziója. A fotózás nem vizsga. Nem kell mindenkinek hibátlanul teljesítenie. Ha a család megérkezik, és legalább nagyjából mindenki egy irányba halad, az már jó kezdés. A többit megoldjuk közben.

Mi van, ha apuka nem rajong a fotózásért?

A családi fotózás másik klasszikus szereplője az apuka, aki sokszor már az indulás előtt tudja, hogy ő ezt szeretetből csinálja. Nem feltétlenül azért, mert titokban modellkarrierről álmodik, hanem mert fontos neki a család, és tudja, hogy ezek a képek később értékesek lesznek.

Sok apukánál van egy belső visszaszámláló: „már csak 55 perc, 54 perc, 53 perc…” De aztán érdekes módon gyakran pont ők hozzák a legjobb spontán pillanatokat. Egy vicces megjegyzés, egy gyerekekkel közös hülyéskedés, egy váratlan ölelés vagy birkózás sokkal természetesebb képeket adhat, mint amikor mindenki nagyon igyekszik szépen viselkedni.

Nem kell tehát apukának sem egész fotózás alatt feszes mosollyal állnia. Sokszor elég, ha jelen van, kapcsolódik, játszik, reagál. A képeken nem az fog látszani, hogy valaki mennyire szerette a fotózás gondolatát az elején, hanem az, hogy voltak-e valódi közös pillanatok.

A legjobb képek néha épp a viccelődésből születnek

A családi fotózásnál nem ritka, hogy a „na, akkor most nézzünk szépen a kamerába” helyzetből nem lesz semmi, de abból igen, amikor apuka megcsikizi a gyereket, anyuka nevetni kezd, a kicsi pedig hirtelen elfelejti, hogy ő az előbb még nem akart fotózkodni. Ezeket a pillanatokat nem lehet erővel előállítani, de lehet rájuk figyelni.

Fotósként ilyenkor nem az a dolgom, hogy mindenkit visszatereljek egy merev pózba. Sokkal inkább az, hogy észrevegyem, mikor történik valami igazán szerethető. Néha egy családi fotózás legjobb képe ott születik, ahol a terv szerint épp nem kellett volna semminek történnie.

Hogyan zajlik a családi fotózás gyerekekkel?

Gyerekekkel családi fotózni mindig egy kicsit olyan, mintha lenne egy tervünk, aztán megérkezne hozzá az élet. Elindulhatunk néhány beállítottabb képpel, de közben figyelni kell arra, hogyan reagál a gyerek, mennyi türelme van, mitől oldódik, mitől fárad el, mikor kell váltani, mikor jobb játszani, és mikor jobb pár percig egyszerűen csak hagyni, hogy történjenek a dolgok.

Különösen kisebb gyerekeknél nem életszerű elvárni, hogy hosszú ideig egy helyben üljenek, egy irányba nézzenek, és minden kérésre pontosan reagáljanak. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet róluk jó képeket készíteni. Sőt. Sokszor pont akkor születnek a legjobb családi fotók, amikor a gyerek elkezd önmaga lenni.

A beállított képnek tűnő fotók is sokszor elkapott pillanatok

Kívülről sok családi fotó úgy tűnhet, mintha minden tökéletesen be lett volna állítva. Valójában ezek mögött gyakran nagyon gyors reakciók vannak. Egy fél másodperc, amikor mindenki egymásra néz. Egy ölelés, ami csak egy pillanatig tart. Egy grimasz után érkező igazi nevetés. Egy kis kéz, ami épp megfogja anya ruháját.

Ilyenkor a fotós tényleg kicsit paparazzo üzemmódba kapcsol. Nem abban az értelemben, hogy zavaróan jelen van, hanem abban, hogy figyel, mozdul, vár, és elkapja azt a pillanatot, amikor a család épp önmaga. Ez sokszor sokkal többet mond rólatok, mint egy tökéletesen megkomponált póz.

Mi történik, ha a gyerekek nem akarnak pózolni?

Semmi tragikus. Tényleg. Ha a gyerek nem akar pózolni, akkor nem abból indulunk ki, hogy nem lesz így semmi a fotózásból, hanem abból, hogy másképp kell megközelíteni. Lehet sétálni, futni, ölelni, játszani, csikizni, levelet gyűjteni, kavicsot nézni, anya nyakába bújni, apa kezét húzni. A családi kép nem csak akkor családi kép, ha mindenki szabályosan ül rajta.

Sőt, sok gyereknél pont az segít, ha nem éreztetjük vele, hogy most teljesítenie kell. Amint lekerül róla a nyomás, gyakran sokkal könnyebben oldódik. A cél nem az, hogy a gyerek „jól viselkedjen a kamerának”, hanem hogy a fotózás közben legyenek olyan helyzetek, amelyekben természetesen tud kapcsolódni hozzátok.

Mit csinál ilyenkor a fotós?

Egy családi fotózáson a fotós feladata nem csak az, hogy megnyomja a gombot. Legalább ennyire fontos a figyelés, az alkalmazkodás, a ritmus érzékelése. Mikor kell irányítani? Mikor kell csendben maradni? Mikor kell viccelni? Mikor kell témát váltani? Mikor kell elengedni egy ötletet, mert a gyerek teljesen más irányba viszi a fotózást?

Én fotósként nem szeretem erőltetni a gyerekeket. Persze adok instrukciókat, segítek a helyzetekben, keresem a jó fényeket, jó szögeket, jó kompozíciót. De közben figyelem azt is, hogy a családnak mi működik. Van, ahol a játékosság oldja a helyzetet. Van, ahol a halkabb, nyugodtabb jelenlét. Van, ahol elég annyi, hogy a gyerek kap egy kis időt, és nem mindenki őt próbálja egyszerre meggyőzni arról, hogy mosolyogjon.

A családi fotózás sokszor nem arról szól, hogy előre kitalált képeket pipálunk ki. Inkább arról, hogy van egy alapirány, és közben figyelünk arra, mi történik köztetek.

Irányítás helyett figyelés, alkalmazkodás és jó időzítés

Természetesen szükség van irányításra. Nem az a cél, hogy mindenki teljesen szétszéledjen, és a végén csak a cipőtalpakról legyen éles kép. De a jó családi fotózásban az irányítás nem merev parancsokat jelent, hanem finom terelést. Egy-egy játékos kérés, egy mozdulat, egy helycsere, egy séta, egy ölelés sokszor bőven elég ahhoz, hogy a kép összeálljon.

A jó időzítés pedig kulcsfontosságú. A legszebb pillanatok gyakran nem tartanak tovább egy másodpercnél. A fotósnak ezt kell észrevennie: amikor apuka már majdnem feladná, a gyerek pedig pont akkor nevet rá. Amikor anyuka próbál rendet tenni, de közben olyan szeretettel néz a gyerekre, hogy az mindent elmond. Amikor a káosz közepén hirtelen megszületik egy csendes, őszinte pillanat.

Hogyan segíthetnek a szülők a fotózás alatt?

A legnagyobb segítség sokszor az, ha a szülők nem próbálják minden pillanatban kontrollálni a gyereket. Tudom, ez nem könnyű. Teljesen érthető, hogy szeretnétek, ha jó képek születnének, és ilyenkor ösztönösen jönnek a mondatok: „nézz oda”, „mosolyogj”, „ne csináld”, „állj rendesen”, „most már tényleg figyelj”. Csakhogy a gyerekek sokszor pont ettől feszülnek be.

A fotózás alatt többet segít, ha kapcsolódtok hozzájuk. Ha nevettek velük, ha megölelitek őket, ha beleálltok egy játékba, ha nem baj, hogy egy pillanatra másképp alakul a terv. A gyerekek nem attól lesznek természetesek a képeken, hogy folyamatosan irányítva vannak, hanem attól, hogy biztonságban érzik magukat.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent rájuk kell hagyni. Inkább azt, hogy a fegyelmezés helyett próbáljuk meg a figyelmüket finoman visszahozni. A családi fotózás nem nevelési helyzet, hanem közös élmény. És minél kevésbé éli meg a gyerek teljesítményként, annál nagyobb eséllyel lesznek belőle őszinte, szerethető képek.

Miért lehet szebb a spontán családi kép, mint a tökéletes póz?

A beállított képeknek is van helye. Jó, ha készül olyan fotó, ahol mindenki szépen látszik, együtt vagytok, és megvan az a klasszikus családi kép, amit nagyszülőknek is szívesen megmutattok. De a sorozat lelke sokszor nem ezekben a képekben van.

A legemlékezetesebb fotók gyakran azok, amelyeket nem lehetett volna előre megtervezni. Egy hirtelen nevetés. Egy grimasz. Egy ölelés, amit a gyerek magától ad. Egy pillantás, ami csak a tiétek. Ezeken a képeken nem az látszik, hogy milyen ügyesen teljesítettetek a kamera előtt, hanem az, hogy milyen kapcsolat van köztetek.

És ez az, ami évek múlva igazán fontos lesz. Nem az, hogy a gyerek zoknija tökéletesen állt-e, vagy hogy apuka végig ugyanazzal a mosollyal nézett-e a kamerába. Hanem az, hogy visszajöjjön az érzés: ilyenek voltatok akkor, együtt, abban az életszakaszban.

Mit jelent valójában a „tökéletes káosz”?

A tökéletes káosz nem azt jelenti, hogy a fotózás szétesik. Inkább azt, hogy elfogadjuk: egy család nem statikus díszlet. Mozog, reagál, viccelődik, elfárad, újra felpörög, összeölelkezik, néha nyafog, néha nevet, néha pedig pontosan abban a pillanatban történik valami gyönyörű, amikor már senki nem próbál tökéletes lenni.

A családi fotózásban ez a legszebb. Hogy nem kell másnak látszanotok. Nem kell hibátlan családnak tűnnötök. Elég, ha jelen vagytok. A fotós dolga pedig az, hogy ebben a jelenlétben megtalálja azokat a pillanatokat, amelyekből képek lesznek.

Lehet, hogy lesz közben egy kis futás. Lehet, hogy lesz néhány grimasz. Lehet, hogy valaki nem pont azt csinálja, amit megbeszéltünk. De ha a végén olyan képeitek lesznek, amelyekben felismeritek magatokat, akkor a fotózás elérte a célját.

Ha szeretnétek természetes családi fotókat

Ha eddig azért halogattátok a családi fotózást, mert attól féltetek, hogy nálatok túl nagy lenne a káosz, remélem, ez a cikk kicsit megnyugtatott. A családi fotózásnak nem kell tökéletesen fegyelmezettnek lennie ahhoz, hogy szép és szerethető képek készüljenek.

Sőt, sokszor pont azokból a pillanatokból születnek a legőszintébb fotók, amelyek elsőre nem tűnnek fotózásra alkalmasnak. Egy nevetésből, egy félresikerült pózból, egy gyors ölelésből, egy gyerekes kiszámíthatatlanságból, vagy abból, hogy valaki végre elengedi, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie.

Ha szeretnétek olyan családi képeket, ahol nem kell végig feszesen figyelni, pózolni és hibátlanul teljesíteni, nézd meg a családi fotózás részleteit, a csomagokat és a galériát. Ha pedig úgy érzitek, hogy a ti családotok is pont ilyen szerethetően kaotikus, akkor jó eséllyel lesz miről mesélniük a képeknek.

Nézd meg a családi fotózás részleteit, a csomagokat és a galériát, ha szeretnétek természetes, szerethető, nem túlpózolt családi képeket.

Tartalomjegyzék

Anyának lenni sokszor egyszerre gyönyörű, fárasztó, vicces és teljesen kiszámíthatatlan. Van, amikor egyetlen ölelés elég ahhoz, hogy minden nehézség eltűnjön egy pillanatra. Máskor meg már reggel nyolckor úgy érzed, mintha egy egész napot végigcsináltál volna.

Sok anyukával találkozom a fotózásokon. Kismamákkal, kisbabás anyákkal, többgyerekes családokkal, olyan nőkkel, akik épp most tanulják ezt az új szerepet, és olyanokkal is, akik kívülről nagyon magabiztosnak tűnnek, belül mégis ugyanazokkal a kérdésekkel küzdenek, mint bárki más.

Az anyaságról gyakran nagyon szépen beszélünk, de néha jól esik kimondani a kevésbé tökéletes oldalát is. A kialvatlan éjszakákat, a soha véget nem érő pakolást, a gyerekek váratlan mondatait, és azt a különös állapotot, amikor egyszerre vagy végtelenül hálás és teljesen kimerült.

A humor ilyenkor nem elvesz az anyaság értékéből. Inkább segít levegőt venni. Segít ránézni arra, amin épp benne vagy, és egy pillanatra nevetni rajta.

Miért esnek olyan jól a vicces anyaság idézetek?

Azért, mert sokszor pontosabban mondják ki a valóságot, mint egy hosszú, komoly gondolat. Egy jó idézetben benne lehet az alváshiány, a szeretet, a káosz, a bűntudat, a ragaszkodás és az önirónia is.

Sokan nem azért keresnek vicces idézetet az anyaságról, mert könnyedén veszik ezt a szerepet. Éppen ellenkezőleg. Azért, mert néha kell egy mondat, ami feloldja a feszültséget, és azt üzeni: más is átéli ugyanezt.

Ezek az idézetek jól jöhetnek anyák napi poszthoz, családi fotóalbumba, Instagram képaláíráshoz, ajándékkártyára, vagy csak akkor, amikor egy fáradt anyukának szeretnél küldeni valamit, amin tényleg mosolyoghat.

15 vicces idézet az anyaságról

Összegyűjtöttem 15 vicces, önironikus idézetet arról, milyen is anyának lenni a hétköznapokban. Van köztük alváshiányos, gyereknevelős, rendetlenséges és nagyon is ismerős gondolat.

1. Ha az evolúció tényleg működik, akkor hogy lehet, hogy az anyáknak még mindig csak két kezük van?
2. A kétéves gyerek olyan, mint egy turmixgép, amelyiknek elveszett a teteje.
3. A napom 90 százalékában azon gondolkodom, mikor fekhetek le legközelebb aludni.
4. Amíg gyerekek vannak otthon, a takarítás olyan, mint havat lapátolni hóesésben.
5. A leggyorsabb módja annak, hogy a gyereked figyelmét magadra vond: ülj le, és helyezd magad kényelembe.
6. A legegyszerűbb módja annak, hogy nyugodtan vásárolj gyerekkel: ne vásárolj gyerekkel.
7. A kisebbségi uralom egyik legtökéletesebb példája az, amikor kisbaba van a háznál.
8. Légy kedves a gyerekedhez, mert egyszer ő választja ki neked a szociális otthont.
9. Aggódom, tehát anya vagyok.
10. Attól, hogy nem élvezem az anyaság minden egyes percét, még szeretek anya lenni.
11. A kisbaba olyan, mint az instant kávé. Könnyű elkészíteni, és egész éjjel ébren tart.
12. Gyereket nevelni mindenki tud, kivéve azokat, akiknek van gyerekük.
13. Rendet tartani gyerek mellett olyan, mint leveleket gereblyézni hurrikánban.
14. Anyaság: zuhanyzás, hajszárítás és sminkelés kevesebb mint tíz perc alatt. Közönség előtt.
15. Nem akarok úgy aludni, mint a bunda. Úgy szeretnék aludni, mint a férjem.

Mikor használhatod ezeket az idézeteket?

Egy vicces anyaság idézet nem csak arra jó, hogy gyorsan kitegyél valamit a közösségi oldaladra. Sokszor egy ilyen mondat adja meg azt a könnyed hangot, amitől egy poszt, üzenet vagy képaláírás személyesebb lesz.

Használhatod például:

• anyák napi képeslaphoz vagy üzenethez,
• Instagram- vagy Facebook-poszt képaláírásához,
• családi fotóalbumba,
• babaváró ajándék mellé,
• egy fáradt anyukának küldött kedves üzenetben.

A legjobb idézetek nem túl tökéletesek. Inkább olyanok, mint egy cinkos félmosoly két anyuka között. Nem magyaráznak túl semmit, csak pontosan eltalálnak egy érzést.

Anyának lenni a képeken sem a tökéletességről szól

A fotózásokon sokszor látom, hogy az anyukák mennyi mindent szeretnének egyszerre kézben tartani. Legyen rendben a gyerek ruhája, jó legyen a frizura, mindenki mosolyogjon, senki ne nyűgösködjön, és közben valahogy ők maguk is jól nézzenek ki a képeken.

A valóság ennél sokkal emberibb. Egy családi fotózás nem attól lesz szerethető, hogy mindenki végig hibátlanul viselkedik. Sokkal többet ad hozzá, ha a képeken ott van a valódi kapcsolódás: egy ölelés, egy nevetés, egy gyerek, aki épp nem úgy ül, ahogy előre elképzeltük, de pont ettől lesz a pillanat igaz.

Ugyanez igaz a kismama fotózásra is. Az anyaság története nem a szülés után kezdődik. Már a várandósság alatt megjelenik benne az izgalom, a bizonytalanság, a várakozás és az a furcsa érzés, hogy az életed hamarosan egészen más ritmusban folytatódik.

Éppen ezért szeretem azokat a képeket, amelyek nem akarnak tökéletes családi plakátok lenni. Inkább megőriznek valamit abból, amilyen ez az időszak valójában: néha kaotikus, néha fárasztó, de közben nagyon is szerethető.

Gyakori kérdések a vicces anyaság idézetekről

Milyen alkalomra használhatók ezek a vicces anyaság idézetek?

Használhatod őket anyák napi posztban, családi fotóalbumhoz, ajándékkísérő kártyán, Instagram képaláírásként vagy egy barátnőnek küldött üzenetben. Akkor működnek jól, ha az idézet illik ahhoz az anyukához, akinek szánod.

Lehet vicces idézetet írni anyák napi posztba?

Igen, ha az idézet kedves, önironikus és nem bántó. Egy humoros mondat sokszor őszintébb, mint egy túl ünnepélyes szöveg, főleg akkor, ha az anyuka maga is szereti a könnyedebb hangot.

Mitől lesz jó egy anyaságról szóló idézet?

Attól, hogy felismerhető benne egy valódi élethelyzet. Nem kell nagy igazságot kimondania. Elég, ha az olvasó azt érzi: igen, ez nálunk is pontosan így van.

Milyen idézet illik családi fotóhoz vagy fotóalbumba?

Családi fotóhoz olyan idézet illik jól, amelyik nem veszi túl komolyan a tökéletességet. Egy mosolygós, kicsit önironikus mondat szépen kiegészítheti azokat a képeket, amelyeken a gyerekes hétköznapok szerethető oldala jelenik meg.

Egy kis nevetés sokszor pont elég

Anyának lenni nem mindig rendezett, csendes és meghitt. Néha maszatos, hangos, fárasztó és egészen abszurd. Mégis vannak benne pillanatok, amelyekre később jó lesz visszanézni.

Mentsd el ezt a listát, ha később jól jönne egy anyás képaláíráshoz vagy üzenethez. Ha pedig az anyaság hétköznapi, vicces és szerethető oldalát képekben is megőriznéd, nézd meg a családi vagy kismama fotózási lehetőségeket is.

Források és inspiráció

A cikk eredeti idézetgyűjteménye a következő források alapján készült: Learning Liftoff, Éva Magazin, Pinterest.

Tartalomjegyzék

Sok szülőt tart vissza a családi vagy gyermek fotózástól az a gondolat, hogy az ő gyereke biztosan nem fog egy helyben ülni, nem fog szépen mosolyogni, nem fog pózolni, és az egész fotózás inkább küzdelem lesz, mint jó élmény.

Teljesen érthető ez a félelem. A legtöbb kisgyerek nem úgy működik, hogy leültetjük egy szép háttér elé, megkérjük, hogy mosolyogjon, és ő hosszú percekig türelmesen együttműködik. Van, aki az első pillanattól rohan, van, aki eleinte bújik, van, aki öt perc után unja meg a helyzetet, és olyan is van, aki éppen akkor lesz igazán elemében, amikor a szülők már azt érzik, hogy ebből biztosan nem lesz használható kép.

Pedig nagyon sokszor éppen ezekből a mozgós, játékos, kicsit kiszámíthatatlan pillanatokból születnek azok a fotók, amelyek évekkel később is visszaidézik a gyerek valódi személyiségét. Nem csak azt, hogyan nézett ki akkor, hanem azt is, milyen volt: kíváncsi, pörgős, bújós, makacs, nevetős, felfedező.

Ebben a cikkben összeszedtem, mire érdemes számítani, ha izgő-mozgó gyerekkel jöttök fotózásra, és miért nem kell attól félni, hogy a mozgékonyság miatt nem lesznek szép családi képeitek.

Lehet jó fotókat készíteni izgő-mozgó gyerekről?

Igen, lehet. Sőt, sokszor sokkal természetesebb, élőbb és szerethetőbb képek születnek akkor, amikor nem akarjuk mindenáron megállítani a gyereket. Egy mozgékony kisgyereknél nem az a cél, hogy végig fegyelmezetten üljön, hanem az, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amelyekben jól érzi magát, és közben észrevétlenül megszülethetnek a képek.

A gyermekfotózás nálam nem arról szól, hogy a gyereket hosszú ideig egy előre kitalált pózban tartjuk. Főleg 4-5 éves kor alatt ez sokszor nem is reális elvárás. Ilyenkor inkább abból indulok ki, hogy a gyerek kíváncsi, mozogni akar, kipróbál dolgokat, és a fotózás ritmusát ehhez kell igazítani.

Volt már olyan családi fotózásom, ahol a szülők előre elképzelték, hogy a gyerekek majd egy órán keresztül szépen pózolnak. A valóság persze egészen más lett. A gyerekek fáradtak voltak, a szülők egyre feszültebbek, és a hangulat hamar elromlott. A képek láttán később kiderült, hogy még így is meglettek azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes volt fotózni – csak közben kár volt ennyire görcsösen ragaszkodni az eredeti elképzeléshez.

Miért nem baj, ha a gyerek nem ül meg a fotózáson?

Azért, mert a gyerekfotózás nem vizsga. Nem kell teljesíteni, nem kell tökéletesen viselkedni, és nem kell minden képen ugyanúgy mosolyogni. Egy családi fotózás akkor működik jól, ha a gyerek nem érzi azt, hogy valami nagyon komoly dolgot kell most jól csinálnia.

A legtöbb kisgyereknek rövid ideig tart a figyelme. Az első 10-15 percben általában még van esély néhány beállítottabb, klasszikusabb képre. Ilyenkor készülhetnek olyan fotók, ahol mindenki együtt van, ránéz a kamerára, összebújik, ül vagy áll egy adott helyen. Utána viszont gyakran elindul a spontánabb rész: felfedezés, játék, nevetés, szaladgálás, bújócska, kíváncsiskodás.

Ez nem a fotózás kudarca, hanem a természetes menete. Ha ezt elfogadjuk, sokkal könnyebb jó képeket készíteni. A gyerek nem ellenünk dolgozik, csak gyerek. Nekünk felnőtteknek kell úgy alakítani a helyzetet, hogy ebből ne harc legyen, hanem közös élmény.

Hogyan zajlik a gyermekfotózás mozgékony gyerekkel?

Mozgékony gyerekeknél a fotózás ritmusa általában több kisebb szakaszból áll. Nem az a cél, hogy végig ugyanazt csináljuk, hanem hogy figyeljük, mikor mire nyitott a gyerek.

Az első percekben készülhetnek a nyugodtabb képek

A fotózás elején, amikor még új a helyzet, gyakran könnyebb pár beállítottabb képet készíteni. Ilyenkor még érdekes a környezet, a gyerek figyel, a szülők is frissebbek, és van egy kis türelmi időnk. Ezt az időt érdemes kihasználni a közös családi képekre, testvérfotókra, összebújós pillanatokra.

Fontos viszont, hogy ez ne legyen túl hosszú. Ha túl sokáig próbáljuk ugyanazt a helyzetet fenntartani, a gyerek hamar megunja, és a mosoly erőltetett lesz. Inkább legyen kevesebb, de őszintébb kép, mint sok olyan, ahol mindenki érzi, hogy már túl van húzva a helyzet.

Utána jöhetnek a spontán, játékos pillanatok

Amikor a gyerek elkezd feloldódni, felfedezni, mozogni, akkor nem kell azonnal visszaterelni. Ilyenkor nagyon sokszor a legjobb képek születnek. Egy ugrás, egy hirtelen nevetés, egy bújás anya ölébe, egy kíváncsi pillantás, egy ágyon hempergés vagy egy szabadtéri rohanás sokkal többet mesélhet a gyerekről, mint egy tökéletesen beállított póz.

Fotósként ilyenkor nem az a dolgom, hogy mindenáron megállítsam a mozgást, hanem hogy figyeljem, mi történik, és jó pillanatban fotózzak. Sokszor objektívet is váltok, távolabbról dolgozom, és hagyom, hogy a gyerek ne érezze magát folyamatosan a figyelem középpontjában.

Kell-e pózolnia a gyereknek a családi fotózáson?

Nem kell pózolnia. Néhány irányított helyzet jól jöhet, de kisgyerekeknél nem érdemes az egész fotózást erre építeni. Sokkal jobb, ha a pózolás helyett inkább játékos instrukciók vannak: bújj oda anyához, súgj valamit apának, fuss ide hozzám, nézd meg, mi van a kezem mögött, kapaszkodj fel, nevettessétek meg egymást.

A gyerekek általában nem szeretik, ha túl sokat mondjuk nekik, hogy „mosolyogj”, „nézz ide”, „ülj szépen”, „ne mozogj”. Ettől sokszor feszültebbek lesznek, és az arcukon is megjelenik az ellenállás. Ha viszont játékosabb helyzetet kapnak, sokkal könnyebben kapcsolódnak.

A cél nem az, hogy a gyerek olyan legyen a képeken, amilyen a valóságban sosem. Inkább az, hogy a képeken ismerős legyen: pont az a kis ember, akit otthon is láttok nap mint nap, csak szép fényben, átgondolt környezetben, szerethető pillanatokban.

Mit teszek fotósként, ha a gyerek túlpörög?

Először is: nem esem kétségbe. A túlpörgés nem ritka, főleg akkor, ha a gyerek új helyen van, sok inger éri, vagy érzi, hogy a szülők nagyon szeretnék, ha minden jól sikerülne. Ilyenkor általában nem az segít, ha még erősebben próbáljuk kontrollálni, hanem az, ha kicsit más irányból közelítünk.

Gyakran bevonom a gyerekeket a fotózásba. Megnézhetik a fényképezőgépet, segíthetnek „lefényképezni” a szülőket, belenézhetnek a gépbe, vagy kaphatnak egy apró feladatot. A tiltott, felnőttes dolgok természetesen nagyon vonzóak számukra, ezért ha kontrolláltan, biztonságosan bevonom őket, az sokszor új lendületet ad a fotózásnak.

Van, amikor a „nem téged fotózlak, hanem a tájat” típusú játékos megközelítés működik. Szabadtéren ez különösen jól tud működni: a gyerek kicsit fellélegzik, nem érzi, hogy neki kell szerepelnie, én pedig közben el tudok kapni olyan pillanatokat, amelyek sokkal őszintébbek, mint egy direkt kamerába nézés.

Mi történik, ha a gyerek azt mondja, hogy „ne fotózz”?

Ez is előfordul, és nem jelenti azt, hogy vége a fotózásnak. Sok gyerek egy idő után elfárad attól, hogy ő van a középpontban. Ilyenkor érdemes levenni róla a nyomást. Lehet, hogy pár percig a szülőket fotózzuk, lehet, hogy kap egy kis pihenőt, lehet, hogy más játékot találunk ki.

A „ne fotózz” fázisban is készülhetnek jó képek, csak másképp. Ilyenkor nem a direkt pózokat keresem, hanem a pillanatokat: ahogy elbújik, kukucskál, odaszalad, visszanéz, durcásan összefonja a karját, majd két perc múlva már nevet valamin. Ezek a képek sokszor nagyon emberiek, mert nem egy tökéletesre igazított gyereket mutatnak, hanem egy valódi kis személyiséget.

Hogyan segíthetnek a szülők a fotózás alatt?

A legnagyobb segítség sokszor az, ha a szülő nem feszül rá túl erősen a tökéletes végeredményre. Tudom, hogy ez nem mindig könnyű. Egy fotózásra készülni kell, időpontot egyeztettek, ruhákat választotok, szeretnétek, hogy jó legyen. Teljesen természetes, hogy fontos nektek.

Mégis azt tapasztalom, hogy minél inkább érezhető a gyereken, hogy most „jól kell viselkednie”, annál nehezebb lesz természetes képeket készíteni. A sok figyelmeztetés, fegyelmezés és „nézz már oda” sokszor nem segít, hanem elveszi a gyerek kedvét.

Sokkal jobban működik, ha a szülők partnerként vannak jelen: játszanak, ölelnek, nevetnek, megnyugtatnak, de nem próbálnak minden pillanatot irányítani. Ha a gyerek érzi, hogy nincs baj, akkor könnyebben visszatalál a jó hangulathoz.

Mennyi ideig érdemes fotózni kisgyerekekkel?

Kisgyerekekkel általában nem a hosszú fotózás a célravezető. Nem véletlen, hogy sok esetben legfeljebb körülbelül egyórás fotózást javaslok. Ez az az időtartam, amelyben még van esély arra, hogy legyenek nyugodtabb, játékosabb és spontán pillanatok is, de ne fáradjon el teljesen a gyerek.

Természetesen minden gyerek más. Van, aki lassan oldódik, és a fotózás második felére lesz igazán felszabadult. Más már az első 20 percben minden energiáját beleteszi, és utána pihenőre van szüksége. Ezért fontos, hogy ne merev menetrendben gondolkodjunk, hanem figyeljük a gyerek ritmusát.

Mit érdemes hozni a gyermekfotózásra?

Néhány apróság sokat segíthet. Jó, ha van nálatok innivaló, , váltóruha, és esetleg egy kedvenc játék vagy plüss, mesekönyv vagy akár kedvenc zene a telefonon, ami megnyugtatja a gyereket. A kedvenc játék akkor is hasznos lehet, ha nem kerül rá a fotóra, de segíthet oldani a kezdeti feszültséget.

Amit viszont nem érdemes hozni: túl sok elvárást. A fotózás nem attól lesz jó, hogy minden előre kitalált kép pontosan megvalósul. Sokkal inkább attól, hogy a család jelen tud lenni, a gyerek nem érzi magát sarokba szorítva, és van tér arra, hogy spontán pillanatok is megszülessenek.

Stúdióban vagy szabadtéren jobb fotózni mozgékony gyereket?

Mindkettő működhet, csak másképp. Stúdióban kontrolláltabb a fény, kiszámíthatóbb a környezet, és könnyebb olyan képeket készíteni, ahol a háttér, a hangulat és a ruhák egységesen jelennek meg. Mozgékony gyereknél viszont figyelni kell arra, hogy a stúdióban is legyen elég tér és játékosság.

Szabadtéren a gyerekek sokszor természetesebben mozognak. Van hely futni, felfedezni, nézelődni, és a fotózás kevésbé tűnik „fotózásnak”. Cserébe az időjárás, a fények és a helyszín több rugalmasságot kívánnak. A választásnál nem az a kérdés, hogy melyik a jobb, hanem az, hogy a ti családotokhoz, a gyerek temperamentumához és az elképzelt hangulathoz melyik illik jobban.

Miért lehetnek a spontán képek a legőszintébbek?

Mert a spontán képeken gyakran nem szerepelni próbál a gyerek, hanem egyszerűen önmaga. A pörgés, a nevetés, a durcás arc, a hirtelen ölelés, a kíváncsi nézés vagy az utolsó pillanatban előbukkanó mosoly mind olyan részletek, amelyekből később nagyon sok emlék visszajön.

Sokszor a fotózás végén, amikor már mindenki kicsit elengedi magát, és én is éppen csomagolnék, történik valami olyan, ami miatt gyorsan újra elő kell venni a gépet. Egy mozdulat, egy arckifejezés, egy spontán összebújás. Ezeket nem lehet teljesen megtervezni, de észre lehet venni.

Ha eddig emiatt halogattad a családi fotózást

Ha azért nem mertetek eddig családi vagy gyermekfotózásra jelentkezni, mert úgy érezted, a gyereked túl eleven, túl mozgékony vagy túl kiszámíthatatlan hozzá, szeretnélek megnyugtatni: ezzel nem vagytok egyedül. Nagyon sok család érkezik hasonló félelmekkel.

A jó családi fotózás nem attól működik, hogy a gyerek végig tökéletesen viselkedik. Attól működik, hogy elfogadjuk, milyen életkorban, milyen állapotban és milyen hangulatban van, és ehhez igazítjuk a fotózást.

Ha szeretnétek természetes, szerethető képeket a családotokról, nézzétek meg a családi fotózás lehetőségeit, a csomagokat és a galériát. Ha pedig úgy érzitek, szívesen jönnétek egy lazább, gyerekekhez igazodó fotózásra, írjatok nekem bátran időponttal kapcsolatban.

Nézd meg a családi fotózás lehetőségeit, a csomagokat és a galériát. Ha úgy érzed, szívesen jönnétek egy lazább, gyerekekhez igazodó fotózásra, írj nekem időponttal kapcsolatban.

Tartalomjegyzék

Sok családnál felmerül a kérdés a fotózás előtt: jobb lenne otthon, a saját megszokott környezetben, vagy inkább stúdióban készüljön a sorozat? Elsőre az otthoni fotózás tűnhet természetesebbnek. Ott vannak a saját tárgyaitok, a gyerekek ismerik a teret, és az egész helyzet kevésbé tűnik hivatalosnak.

A gyakorlatban viszont a családi fotózásnál nem csak az számít, hol érzitek magatokat otthonosan. Legalább ennyire fontos a fény, a tér, a háttér, a mozgástér és az, hogy a képek egységes, szép sorozattá álljanak össze. Ezért családi fotózásnál sokszor inkább a stúdiót javaslom, különösen akkor, ha többféle beállítást, közös képeket, gyerekfotókat és szülőkkel készült pillanatokat is szeretnétek.

Ez nem azt jelenti, hogy az otthoni fotózásnak nincs helye. Bizonyos helyzetekben nagyon is jó döntés lehet. De érdemes előre átgondolni, mit vártok a képektől, hányan lesztek, mennyi természetes fény van nálatok, és mennyire fontos a letisztult, egységes végeredmény.

Miért merül fel ennyiszer az otthoni családi fotózás?

Az otthoni fotózás gondolata azért vonzó, mert személyes. A saját nappalitok, hálószobátok vagy gyerekszobátok része a családi életeteknek. A képeken nemcsak ti vagytok rajta, hanem az a közeg is, ahol a hétköznapjaitok zajlanak.

Sokan attól is tartanak, hogy a stúdió túl merev lesz. Félnek, hogy a gyerek nem fog együttműködni, hogy mindenki feszengeni fog, vagy hogy a képek túl beállítottak lesznek. Ezek teljesen érthető félelmek, főleg akkor, ha még nem voltatok családi fotózáson.

A tapasztalatom viszont az, hogy a természetes képek nem kizárólag attól lesznek természetesek, hogy otthon készülnek. Sokkal inkább attól, hogyan van vezetve a fotózás, mennyi időt kap a család a feloldódásra, és mennyire sikerül olyan helyzeteket teremteni, amelyekben nem a pózolásra figyeltek, hanem egymásra.

Tényleg természetesebb az otthoni fotózás?

Az otthoni fotózás lehet nagyon bensőséges, de nem automatikusan természetesebb. Egy gyerek ugyanúgy lehet nyugtalan otthon is, ha érzi, hogy valami szokatlan történik. A szülők ugyanúgy elkezdhetnek pakolni, igazgatni, figyelmeztetni, és ettől a helyzet könnyen elveszítheti azt a könnyedséget, amit eredetileg szerettek volna.

A stúdió ezzel szemben elsőre idegenebb tér, de pont emiatt sokszor egyszerűbb. Nincs otthoni rendrakási kényszer, nincs zavaró háttér, nincs félbehagyott mosás, színes játékhalom vagy sötét sarok, amit kerülgetni kell. A fotózásra érkeztek, és a tér is erre van előkészítve.

A természetes családi képekhez nem az kell, hogy minden pontosan úgy történjen, mint otthon. Az kell, hogy a gyerekek kapjanak időt, a szülők ne akarjanak minden pillanatot kontrollálni, és legyen elég tér ahhoz, hogy a család egymással tudjon kapcsolódni.

Miért javaslom gyakran inkább a stúdiót?

A fény sokkal többet számít, mint elsőre gondolnád

A fotózás egyik legfontosabb eleme a fény. Egy otthon lehet nagyon szép és szerethető, de ettől még nem biztos, hogy fotózásra is ideális. Sok lakásban kevés a természetes fény, keskenyek az ablakok, sötétebbek a falak, vagy a fény csak a nap bizonyos részében működik igazán jól.

Stúdióban a fény sokkal kiszámíthatóbb. Ez különösen családi fotózásnál fontos, ahol több emberre kell figyelni egyszerre: gyerekekre, szülőkre, testvérekre, néha nagyszülőkre is. Ha a fény stabil, sokkal könnyebb szép, egységes képeket készíteni.

A háttér és a tér is része a képnek

Egy családi fotón nemcsak az arcok számítanak. A háttér, a színek, a bútorok és a tér is hatnak arra, milyen lesz a végeredmény. Otthon gyakori, hogy a háttér túl zsúfolt, erős színű, vagy egyszerűen nem illik ahhoz a hangulathoz, amit a képeken szeretnétek látni.

A stúdióban a háttér tudatosan van kialakítva. Nem vonja el a figyelmet rólatok, mégis ad egy rendezett, meleg, fotózható környezetet. Ez különösen akkor hasznos, ha többféle képet szeretnétek: közös családi fotókat, testvérképeket, anya-gyerek, apa-gyerek és akár csak gyerekekről készült képeket is.

A gyerekek stúdióban is fel tudnak oldódni

Sok szülő attól tart, hogy a gyerek a stúdióban nem lesz önmaga. A tapasztalatom szerint a legtöbb gyereknek kell egy kis idő, de ez általában nem több 10-15 percnél. Ha nem erőltetjük rögtön a tökéletes mosolyt, hanem hagyjuk, hogy körülnézzen, kapcsolódjon, játsszon, akkor a stúdió sem lesz számára ijesztő hely.

A családi fotózásnál nem az a cél, hogy a gyerek végig katonásan üljön és mosolyogjon. Sokkal jobban működik, ha van mozgás, játék, ölelés, nevetés, néhány csendesebb pillanat, és közben készülnek azok a képek is, amelyeket a nagyszülők szívesen kitesznek a falra.

Mikor lehet jó választás az otthoni fotózás?

Az otthoni fotózásnak is megvan a helye. Akkor működik jól, ha az otthonotok valóban világos, tágas, és van benne néhány olyan részlet, amelyet szívesen láttok viszont a képeken. Ilyen lehet egy szép ablak melletti sarok, egy letisztult nappali, egy hangulatos gyerekszoba vagy egy olyan tér, amelyhez személyes emlék köt benneteket.

Otthoni fotózásnál fontos, hogy ne csak azt nézzük, nektek mennyire kedves a helyszín. Azt is át kell gondolni, hogy fotózható-e. Van-e elég fény? Elfér-e kényelmesen a család? Lehet-e többféle képet készíteni ugyanabban a térben? Nem lesz-e túl sok zavaró részlet a háttérben?

Ha a cél inkább dokumentarista hangulat, a saját életteretek megmutatása, vagy egy nagyon személyes, otthoni emlék megőrzése, akkor az otthoni fotózás jó irány lehet. Ha viszont letisztultabb, időtállóbb, többféle beállításból álló családi sorozatot szeretnétek, akkor a stúdió általában biztosabb választás.

Újszülött fotózásnál más a helyzet

Újszülött fotózásnál gyakrabban felmerül az otthoni helyszín, és ennek jó oka van. Egy néhány napos vagy néhány hetes baba mellett sokszor kényelmesebb, ha nem kell utazni, pakolni, időre indulni. Ilyenkor az otthon biztonsága és nyugalma valóban sokat számíthat.

Ugyanakkor még újszülött fotózásnál is fontos a fény. A baba önmagában sokszor szépen fotózható egy világosabb szobában, de ha szülőkkel, testvérekkel közös képek is készülnek, akkor már sokkal többet számít a tér, a háttér és az, hogy mennyien fértek el kényelmesen.

Ezért az újszülött fotózásnál külön érdemes egyeztetni arról, milyen képeket szeretnétek. Más megoldás kell egy egészen intim, otthoni baba-szülő sorozathoz, és más akkor, ha nagyobb testvérrel, családi képekkel, többféle beállítással számoltok.

Stúdió, otthon vagy szabadtér: hogyan dönts?

A döntésnél nem az a legfontosabb kérdés, hogy melyik helyszín a „jobb”. Inkább az, hogy a ti családotoknak, élethelyzeteteknek és elképzeléseteknek melyik működik a legjobban.

A stúdió akkor jó választás, ha kiszámítható fényeket, rendezett hátteret, kényelmes fotózási környezetet és egységes képsorozatot szeretnétek. Különösen hasznos kisebb gyerekekkel, ha nem szeretnétek az időjáráshoz vagy az otthoni fényviszonyokhoz alkalmazkodni.

Az otthoni fotózás akkor lehet jó, ha a saját környezetetek fontos része a történetnek, és az otthonotok adottságai is alkalmasak a fotózásra. Ilyenkor a képek személyesebbek lehetnek, de a végeredmény erősen függ a fénytől, a tértől és a háttértől.

Szabadtéren pedig akkor érdemes gondolkodni, ha szeretitek a mozgást, a természetes fényeket, a lazább hangulatot, és az időjárás is engedi. Jó időben a szabadtéri családi fotózás sok családnál nagyon jól működik, főleg akkor, ha a gyerekek nehezen maradnak egy helyben.

Mikor melyik helyszínt válaszd?

Stúdiót válassz, ha:

• biztos, időjárástól független helyszínt szeretnétek,
• fontos a letisztult háttér és az egységes képi világ,
• többféle családi beállítást szeretnétek,
• kisebb gyerekekkel érkeztek, de nem szeretnétek otthon készülődni,
• klasszikusabb, időtálló családi képekre vágytok.

Otthoni fotózást válassz, ha:

• az otthonotok hangulata fontos része a történetnek,
• világos, tágas, jól fotózható tér áll rendelkezésre,
• inkább dokumentarista, életképszerű sorozatot szeretnétek,
• újszülött babával kényelmesebb otthon maradni,
• nem zavar, ha a képek hangulatát erősen meghatározza a lakásotok stílusa.

Szabadtéri fotózást válassz, ha:

• szeretitek a természetesebb, mozgásos képeket,
• a gyerekek könnyebben oldódnak fel kint,
• nem gond, ha az időjárás miatt rugalmasabban kell tervezni,
• tavaszi, nyári vagy őszi hangulatú családi képekre vágytok.

Gyakori kérdések a családi fotózás helyszínéről

Ha még bizonytalan vagy a helyszínben

A családi fotózás helyszíne sokat számít, de nem kell egyedül eldöntened. A létszám, a gyerekek életkora, az évszak, az otthonotok adottságai és a képek kívánt hangulata alapján könnyebb megtalálni azt az irányt, amely valóban hozzátok illik.

Ha most terveztek családi fotózást, nézd meg a családi fotózási lehetőségeket, a galériát és az aktuális információkat is. Sokszor már néhány kép alapján érezni fogod, hogy a stúdiós, az otthoni vagy a szabadtéri hangulat áll közelebb hozzátok.

Ha bizonytalan vagy a helyszínben, nézd meg a családi fotózási lehetőségeket. A stúdió, az otthon és a szabadtér mind más hangulatot ad, de nem mindegyik működik ugyanúgy minden családnál.