Sok szülő fejében él egy nagyon szép kép a gyerekfotózásról. A gyerek szépen leül a virágos réten, pont akkor mosolyog, amikor kérjük, nem gyűri össze a ruháját, nem szalad el, nem bújik anya mögé, és persze végig együttműködő.

Aztán eljön a fotózás napja, és a valóság egészen másképp indul. A gyerek nem akarja felvenni a ruhát, útközben elfárad, a helyszínen hirtelen szégyenlős lesz, vagy közli, hogy őt ma biztosan ne fotózza senki.

Ez nem kivételes helyzet. A gyerekfotózás sokszor pontosan így kezdődik. És ettől még készülhetnek szerethető, természetes, őszinte képek.

A gyerekfotózás ritkán úgy indul, ahogy elképzeljük

Amikor a szülők gyerekfotózásra vagy családi fotózásra érkeznek, általában szeretnének szép, meghitt, mosolygós képeket. Ez teljesen érthető. A gond inkább ott kezdődik, amikor a fotózás előtti napokban túl sok elvárás kerül a gyerekre.

„Majd szépen mosolyogsz.” „Úgy ülsz, ahogy Mariann mondja.” „Ne rosszalkodj.” „Viselkedj szépen.”

Ezek a mondatok jó szándékból születnek, mégis könnyen az ellenkező hatást váltják ki. A gyerek érzi, hogy valami nagy dolog készül, ahol neki jól kell teljesítenie. Ettől befeszülhet, morcos lehet, vagy már a fotózás elején ellenáll.

Fotósként sokszor azt látom, hogy a gyerek nem a fényképezőgéptől fél igazán, hanem attól, hogy most hirtelen „jól kell viselkednie”. Pedig a jó gyerekfotó nem attól lesz szép, hogy a gyerek végig fegyelmezetten ül. Sokkal inkább attól, hogy van ideje megérkezni, oldódni, játszani, és közben önmaga maradni.

Mi történik, ha a gyerek nem akar fotózkodni?

Az egyik leggyakoribb szülői félelem az, hogy mi lesz, ha a gyerek nem működik együtt. Nem mosolyog, nem néz a kamerába, nem akar leülni, vagy egyszerűen csak rossz napja van.

Ilyenkor nem az a megoldás, hogy erőltetjük. A gyerekek többségénél sokkal jobban működik, ha kapnak pár percet. Beszélgetünk, játszunk, megnézhetik a fényképezőgépet, körülnézhetnek, odabújhatnak anyához vagy apához. Néha pont ezekből az első, óvatos pillanatokból lesznek a legigazibb képek.

Volt már olyan fotózásom, ahol a gyerek az elején határozottan közölte, hogy nem akar képet. Pár perc múlva már kíváncsian figyelte, mit csinálok, később pedig felszabadultan játszott. A képeken ebből kívülről sokszor csak annyi látszik, hogy minden természetes és könnyed volt. A háttérben viszont ott van az a kis idő, türelem és figyelem, amire szüksége volt.

Hogyan érdemes felkészíteni a gyereket a fotózásra?

A gyerekeket nem kell hosszasan felkészíteni a fotózásra. Sőt, a túl sok magyarázat és elvárás sokszor inkább megnehezíti a helyzetet.

Elég annyit mondani, hogy elmentek egy közös fotózásra, ahol készül néhány szép kép rólatok. Lehet együtt ruhát választani, lehet beszélni arról, hogy ott lesz anya, apa, testvér, és nem kell semmi különöset csinálni. Ez már önmagában biztonságot adhat.

Ne gyakoroltass mosolyt napokig

A begyakorolt mosoly nagyon ritkán mutat természetesnek a képeken. A gyerekek arca ilyenkor könnyen merevvé válik, mert nem érzésből mosolyognak, hanem teljesíteni próbálnak.

Sokkal jobb, ha a fotózáson játékból, mozgásból, ölelésből, beszélgetésből születnek a mosolyok. Ezek lehet, hogy nem mindig tökéletesen szabályosak, de sokkal inkább hasonlítanak arra a gyerekre, akit otthon is ismertek.

Elég, ha tudja, hová mentek

A gyereknek nem kell előre tudnia, hogyan kell pózolni, hova kell nézni, mikor kell mosolyogni. Ezeket majd a fotózás közben finoman alakítjuk, a hangulatához igazodva.

A legjobb felkészítés az, ha nem csináltok belőle vizsgahelyzetet. Egy családi fotózás akkor működik igazán jól, ha a gyerek azt érzi, hogy együtt vagytok, figyeltek rá, és nem kell másnak mutatnia magát, mint amilyen.

Egy anyuka tapasztalata a gyerekfotózásról

Megkértem Zsófit, akinek a kislányát, Lillát már többször fotóztam, hogy mondja el szülőként, hogyan készülnek egy fotózásra, és mit tanácsolna más anyukáknak.

Zsófi szerint Lillát igazán sosem készítik fel külön. Csak annyit mondanak neki, hogy mennek Mariannhoz, aki fotózni fogja őket, és együtt választanak valamilyen szép ruhát. Náluk ez elég ahhoz, hogy a fotózás ne legyen túlmagyarázott, stresszes helyzet.

Ez nagyon közel áll ahhoz, amit én is javasolni szoktam. A gyereknek nem kell előre feladatokat adni. Nem kell elmondani, hogyan kell majd néznie, mosolyognia vagy viselkednie. Elég, ha tudja, hogy egy közös programra mentek,a hol lehet majd játszani, ugrálni, bohóckodni.

Zsófi azt is mesélte, hogy volt olyan alkalom, amikor Lillának rossz napja volt. Ilyenkor nem siettünk, nem erőltettük a fotózást. Leültem hozzá, megmutattam neki a fényképezőt, készült pár próbakép, és utána már sokkal könnyebben oldódott. Ez a türelem sokszor többet ér, mint bármilyen előre kitalált póz.

Mennyi ideig bírja egy gyerek a fotózást?

A gyerekek figyelme és türelme életkortól, hangulattól, napszaktól és az aktuális helyzettől is függ. Ha minden jól indul, akkor is nagyjából 20-30 perc az az idő, ameddig egy kisebb gyerek viszonylag jól tartja a figyelmét. Az 1-3 éves korosztálynál sokkal rövidebb is lehet.

Ezért gyerekfotózásnál nem hosszú, merev blokkokban gondolkodom. Inkább kisebb szakaszokban fotózunk. Közben lehet mozogni, pihenni, inni, anyához bújni, játszani vagy egyszerűen csak nézelődni.

Családi fotózásnál ezek a kis szünetek különösen jól jönnek. Amíg a gyerek kicsit szabadabban van, készülhet néhány kép a szülőkről, testvérekről, vagy olyan apró részletekről, amelyek később nagyon kedves emlékek lesznek.

Miért működnek sokszor jobban a spontán képek?

A beállítottnak tűnő gyerekfotók mögött szinte mindig spontán pillanatok vannak. A kész kép lehet nyugodt, rendezett és harmonikus, de odáig sokszor játékon, beszélgetésen, kisebb szüneteken és sok apró alkalmazkodáson keresztül jutunk el. Nagyon gyakran ezek a képek a másodperc törtrésze alatt készülnek el úgy, hogy „lesifotós üzemmódban” fotózok.

Én általában készülök ötletekkel, helyzetekkel, mozdulatokkal. De egy gyerek hangulata pillanatok alatt felülírhatja ezeket. Ilyenkor nem ragaszkodom mereven az eredeti tervhez. Inkább figyelem, mire nyitott, mi érdekli, hogyan lehet bevonni.

A spontán képek azért tudnak olyan szerethetők lenni, mert nem egy előre gyártott mosolyt mutatnak. Hanem azt, ahogy a gyerek tényleg jelen van. Néha nevet, néha gondolkodik, néha elbújik, néha anya ölébe mászik. Ezek a pillanatok sokszor többet mesélnek, mint egy tökéletesen beállított póz.

Mi történik, ha a szülők sem szeretnek szerepelni?

Nem csak a gyerekek lehetnek feszültek a fotózáson. Sok szülő is úgy érkezik, hogy nem szeret szerepelni, nem tudja, hogyan álljon, hova tegye a kezét, mikor nézzen a kamerába.

Ezzel sincs semmi baj. A célom nem az, hogy mindenki egyszerre tökéletesen pózoljon. Sokkal inkább az, hogy a fotózás közben elfelejtsétek azt az érzést, hogy most teljesíteni kell. Ezért beszélgetünk sokat, mozgunk, játszunk, és apránként alakul ki az a helyzet, amelyben már természetesebbnek érzitek magatokat.

Zsófi egyszer úgy fogalmazott, hogy a fotózás után olyan érzése volt, mintha egy régi barátnővel találkozott volna. Ez számomra nagyon fontos visszajelzés, mert egy családi fotózás nem csak a képekről szól. Az élmény is számít, különösen akkor, ha gyerekekkel érkeztek.

Miért más egy profi családi fotó, mint egy telefonos kép?

A telefonos képeknek megvan a saját helyük. Ezek őrzik a mindennapok gyors, vicces, váratlan pillanatait. Én is fontosnak tartom őket, mert sok olyan emléket mentenek meg, amely különben elveszne.

Egy profi családi fotózás viszont más élményt ad. Itt nem csak arról van szó, hogy jobb a felbontás vagy szebbek a színek. Hanem arról is, hogy végre mindenki rajta lehet a képen, nem mindig ugyanaz a szülő fotóz, és olyan képek készülhetnek rólatok, amelyeket jó érzés elővenni, kinyomtatni vagy akár falra tenni.

Zsófi is azt mondta, hogy rengeteget fotóz telefonnal, de a profi képek számára más minőséget képviselnek. Fontos neki, hogy a jelentősebb pillanatokat olyan képek őrizzék meg, amelyekre később is jó ránézni.

Mit ne csinálj gyerekfotózás előtt?

Van néhány dolog, amivel akaratlanul is nehezebb lehet a fotózás. Ezeket érdemes kerülni:

• ne gyakoroltass mosolyt napokig,
• ne ígérj túl nagy jutalmat a jó viselkedésért,
• ne ijesztgesd azzal, hogy „viselkednie kell”,
• ne szervezz túl sok programot közvetlenül a fotózás elé,
• ne várd el, hogy végig ugyanúgy működjön, mint egy felnőtt.

A gyerekek akkor tudnak a legjobban oldódni, ha nem érzik túl nagy tétnek a fotózást. Ha van egy kis mozgástér, türelem és rugalmasság, abból sokkal természetesebb képek születnek.

A duzzogós pillanatokból is lehetnek szerethető képek

A galériában eredetileg is két olyan képpárt mutattam meg, ahol az egyik képen még látszik a duzzogás vagy az ellenállás, pár perccel később pedig már egészen más a hangulat. Pont ez mutatja meg, mi történik a fotózás valódi hátterében.

A kész családi képek mögött sokszor nem tökéletesen kiszámított helyzetek vannak, hanem apró változások. Egy kis bizalom, egy kis játék, egy kis idő. Ettől lesz a kép nemcsak szép, hanem ismerős és igaz.

Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, érdemes megnézned, hogyan zajlik nálam egy természetes családi fotózás. Nem a tökéletes viselkedés a kiindulópont. Sokkal inkább az, hogy együtt vagytok, és ebből lehet képeket készíteni.

Gyakori kérdések gyerekfotózás előtt

Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, nézd meg, hogyan zajlik nálam egy természetes családi fotózás!

Tartalomjegyzék

Sok szülőt tart vissza a családi vagy gyermek fotózástól az a gondolat, hogy az ő gyereke biztosan nem fog egy helyben ülni, nem fog szépen mosolyogni, nem fog pózolni, és az egész fotózás inkább küzdelem lesz, mint jó élmény.

Teljesen érthető ez a félelem. A legtöbb kisgyerek nem úgy működik, hogy leültetjük egy szép háttér elé, megkérjük, hogy mosolyogjon, és ő hosszú percekig türelmesen együttműködik. Van, aki az első pillanattól rohan, van, aki eleinte bújik, van, aki öt perc után unja meg a helyzetet, és olyan is van, aki éppen akkor lesz igazán elemében, amikor a szülők már azt érzik, hogy ebből biztosan nem lesz használható kép.

Pedig nagyon sokszor éppen ezekből a mozgós, játékos, kicsit kiszámíthatatlan pillanatokból születnek azok a fotók, amelyek évekkel később is visszaidézik a gyerek valódi személyiségét. Nem csak azt, hogyan nézett ki akkor, hanem azt is, milyen volt: kíváncsi, pörgős, bújós, makacs, nevetős, felfedező.

Ebben a cikkben összeszedtem, mire érdemes számítani, ha izgő-mozgó gyerekkel jöttök fotózásra, és miért nem kell attól félni, hogy a mozgékonyság miatt nem lesznek szép családi képeitek.

Lehet jó fotókat készíteni izgő-mozgó gyerekről?

Igen, lehet. Sőt, sokszor sokkal természetesebb, élőbb és szerethetőbb képek születnek akkor, amikor nem akarjuk mindenáron megállítani a gyereket. Egy mozgékony kisgyereknél nem az a cél, hogy végig fegyelmezetten üljön, hanem az, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amelyekben jól érzi magát, és közben észrevétlenül megszülethetnek a képek.

A gyermekfotózás nálam nem arról szól, hogy a gyereket hosszú ideig egy előre kitalált pózban tartjuk. Főleg 4-5 éves kor alatt ez sokszor nem is reális elvárás. Ilyenkor inkább abból indulok ki, hogy a gyerek kíváncsi, mozogni akar, kipróbál dolgokat, és a fotózás ritmusát ehhez kell igazítani.

Volt már olyan családi fotózásom, ahol a szülők előre elképzelték, hogy a gyerekek majd egy órán keresztül szépen pózolnak. A valóság persze egészen más lett. A gyerekek fáradtak voltak, a szülők egyre feszültebbek, és a hangulat hamar elromlott. A képek láttán később kiderült, hogy még így is meglettek azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes volt fotózni – csak közben kár volt ennyire görcsösen ragaszkodni az eredeti elképzeléshez.

Miért nem baj, ha a gyerek nem ül meg a fotózáson?

Azért, mert a gyerekfotózás nem vizsga. Nem kell teljesíteni, nem kell tökéletesen viselkedni, és nem kell minden képen ugyanúgy mosolyogni. Egy családi fotózás akkor működik jól, ha a gyerek nem érzi azt, hogy valami nagyon komoly dolgot kell most jól csinálnia.

A legtöbb kisgyereknek rövid ideig tart a figyelme. Az első 10-15 percben általában még van esély néhány beállítottabb, klasszikusabb képre. Ilyenkor készülhetnek olyan fotók, ahol mindenki együtt van, ránéz a kamerára, összebújik, ül vagy áll egy adott helyen. Utána viszont gyakran elindul a spontánabb rész: felfedezés, játék, nevetés, szaladgálás, bújócska, kíváncsiskodás.

Ez nem a fotózás kudarca, hanem a természetes menete. Ha ezt elfogadjuk, sokkal könnyebb jó képeket készíteni. A gyerek nem ellenünk dolgozik, csak gyerek. Nekünk felnőtteknek kell úgy alakítani a helyzetet, hogy ebből ne harc legyen, hanem közös élmény.

Hogyan zajlik a gyermekfotózás mozgékony gyerekkel?

Mozgékony gyerekeknél a fotózás ritmusa általában több kisebb szakaszból áll. Nem az a cél, hogy végig ugyanazt csináljuk, hanem hogy figyeljük, mikor mire nyitott a gyerek.

Az első percekben készülhetnek a nyugodtabb képek

A fotózás elején, amikor még új a helyzet, gyakran könnyebb pár beállítottabb képet készíteni. Ilyenkor még érdekes a környezet, a gyerek figyel, a szülők is frissebbek, és van egy kis türelmi időnk. Ezt az időt érdemes kihasználni a közös családi képekre, testvérfotókra, összebújós pillanatokra.

Fontos viszont, hogy ez ne legyen túl hosszú. Ha túl sokáig próbáljuk ugyanazt a helyzetet fenntartani, a gyerek hamar megunja, és a mosoly erőltetett lesz. Inkább legyen kevesebb, de őszintébb kép, mint sok olyan, ahol mindenki érzi, hogy már túl van húzva a helyzet.

Utána jöhetnek a spontán, játékos pillanatok

Amikor a gyerek elkezd feloldódni, felfedezni, mozogni, akkor nem kell azonnal visszaterelni. Ilyenkor nagyon sokszor a legjobb képek születnek. Egy ugrás, egy hirtelen nevetés, egy bújás anya ölébe, egy kíváncsi pillantás, egy ágyon hempergés vagy egy szabadtéri rohanás sokkal többet mesélhet a gyerekről, mint egy tökéletesen beállított póz.

Fotósként ilyenkor nem az a dolgom, hogy mindenáron megállítsam a mozgást, hanem hogy figyeljem, mi történik, és jó pillanatban fotózzak. Sokszor objektívet is váltok, távolabbról dolgozom, és hagyom, hogy a gyerek ne érezze magát folyamatosan a figyelem középpontjában.

Kell-e pózolnia a gyereknek a családi fotózáson?

Nem kell pózolnia. Néhány irányított helyzet jól jöhet, de kisgyerekeknél nem érdemes az egész fotózást erre építeni. Sokkal jobb, ha a pózolás helyett inkább játékos instrukciók vannak: bújj oda anyához, súgj valamit apának, fuss ide hozzám, nézd meg, mi van a kezem mögött, kapaszkodj fel, nevettessétek meg egymást.

A gyerekek általában nem szeretik, ha túl sokat mondjuk nekik, hogy „mosolyogj”, „nézz ide”, „ülj szépen”, „ne mozogj”. Ettől sokszor feszültebbek lesznek, és az arcukon is megjelenik az ellenállás. Ha viszont játékosabb helyzetet kapnak, sokkal könnyebben kapcsolódnak.

A cél nem az, hogy a gyerek olyan legyen a képeken, amilyen a valóságban sosem. Inkább az, hogy a képeken ismerős legyen: pont az a kis ember, akit otthon is láttok nap mint nap, csak szép fényben, átgondolt környezetben, szerethető pillanatokban.

Mit teszek fotósként, ha a gyerek túlpörög?

Először is: nem esem kétségbe. A túlpörgés nem ritka, főleg akkor, ha a gyerek új helyen van, sok inger éri, vagy érzi, hogy a szülők nagyon szeretnék, ha minden jól sikerülne. Ilyenkor általában nem az segít, ha még erősebben próbáljuk kontrollálni, hanem az, ha kicsit más irányból közelítünk.

Gyakran bevonom a gyerekeket a fotózásba. Megnézhetik a fényképezőgépet, segíthetnek „lefényképezni” a szülőket, belenézhetnek a gépbe, vagy kaphatnak egy apró feladatot. A tiltott, felnőttes dolgok természetesen nagyon vonzóak számukra, ezért ha kontrolláltan, biztonságosan bevonom őket, az sokszor új lendületet ad a fotózásnak.

Van, amikor a „nem téged fotózlak, hanem a tájat” típusú játékos megközelítés működik. Szabadtéren ez különösen jól tud működni: a gyerek kicsit fellélegzik, nem érzi, hogy neki kell szerepelnie, én pedig közben el tudok kapni olyan pillanatokat, amelyek sokkal őszintébbek, mint egy direkt kamerába nézés.

Mi történik, ha a gyerek azt mondja, hogy „ne fotózz”?

Ez is előfordul, és nem jelenti azt, hogy vége a fotózásnak. Sok gyerek egy idő után elfárad attól, hogy ő van a középpontban. Ilyenkor érdemes levenni róla a nyomást. Lehet, hogy pár percig a szülőket fotózzuk, lehet, hogy kap egy kis pihenőt, lehet, hogy más játékot találunk ki.

A „ne fotózz” fázisban is készülhetnek jó képek, csak másképp. Ilyenkor nem a direkt pózokat keresem, hanem a pillanatokat: ahogy elbújik, kukucskál, odaszalad, visszanéz, durcásan összefonja a karját, majd két perc múlva már nevet valamin. Ezek a képek sokszor nagyon emberiek, mert nem egy tökéletesre igazított gyereket mutatnak, hanem egy valódi kis személyiséget.

Hogyan segíthetnek a szülők a fotózás alatt?

A legnagyobb segítség sokszor az, ha a szülő nem feszül rá túl erősen a tökéletes végeredményre. Tudom, hogy ez nem mindig könnyű. Egy fotózásra készülni kell, időpontot egyeztettek, ruhákat választotok, szeretnétek, hogy jó legyen. Teljesen természetes, hogy fontos nektek.

Mégis azt tapasztalom, hogy minél inkább érezhető a gyereken, hogy most „jól kell viselkednie”, annál nehezebb lesz természetes képeket készíteni. A sok figyelmeztetés, fegyelmezés és „nézz már oda” sokszor nem segít, hanem elveszi a gyerek kedvét.

Sokkal jobban működik, ha a szülők partnerként vannak jelen: játszanak, ölelnek, nevetnek, megnyugtatnak, de nem próbálnak minden pillanatot irányítani. Ha a gyerek érzi, hogy nincs baj, akkor könnyebben visszatalál a jó hangulathoz.

Mennyi ideig érdemes fotózni kisgyerekekkel?

Kisgyerekekkel általában nem a hosszú fotózás a célravezető. Nem véletlen, hogy sok esetben legfeljebb körülbelül egyórás fotózást javaslok. Ez az az időtartam, amelyben még van esély arra, hogy legyenek nyugodtabb, játékosabb és spontán pillanatok is, de ne fáradjon el teljesen a gyerek.

Természetesen minden gyerek más. Van, aki lassan oldódik, és a fotózás második felére lesz igazán felszabadult. Más már az első 20 percben minden energiáját beleteszi, és utána pihenőre van szüksége. Ezért fontos, hogy ne merev menetrendben gondolkodjunk, hanem figyeljük a gyerek ritmusát.

Mit érdemes hozni a gyermekfotózásra?

Néhány apróság sokat segíthet. Jó, ha van nálatok innivaló, , váltóruha, és esetleg egy kedvenc játék vagy plüss, mesekönyv vagy akár kedvenc zene a telefonon, ami megnyugtatja a gyereket. A kedvenc játék akkor is hasznos lehet, ha nem kerül rá a fotóra, de segíthet oldani a kezdeti feszültséget.

Amit viszont nem érdemes hozni: túl sok elvárást. A fotózás nem attól lesz jó, hogy minden előre kitalált kép pontosan megvalósul. Sokkal inkább attól, hogy a család jelen tud lenni, a gyerek nem érzi magát sarokba szorítva, és van tér arra, hogy spontán pillanatok is megszülessenek.

Stúdióban vagy szabadtéren jobb fotózni mozgékony gyereket?

Mindkettő működhet, csak másképp. Stúdióban kontrolláltabb a fény, kiszámíthatóbb a környezet, és könnyebb olyan képeket készíteni, ahol a háttér, a hangulat és a ruhák egységesen jelennek meg. Mozgékony gyereknél viszont figyelni kell arra, hogy a stúdióban is legyen elég tér és játékosság.

Szabadtéren a gyerekek sokszor természetesebben mozognak. Van hely futni, felfedezni, nézelődni, és a fotózás kevésbé tűnik „fotózásnak”. Cserébe az időjárás, a fények és a helyszín több rugalmasságot kívánnak. A választásnál nem az a kérdés, hogy melyik a jobb, hanem az, hogy a ti családotokhoz, a gyerek temperamentumához és az elképzelt hangulathoz melyik illik jobban.

Miért lehetnek a spontán képek a legőszintébbek?

Mert a spontán képeken gyakran nem szerepelni próbál a gyerek, hanem egyszerűen önmaga. A pörgés, a nevetés, a durcás arc, a hirtelen ölelés, a kíváncsi nézés vagy az utolsó pillanatban előbukkanó mosoly mind olyan részletek, amelyekből később nagyon sok emlék visszajön.

Sokszor a fotózás végén, amikor már mindenki kicsit elengedi magát, és én is éppen csomagolnék, történik valami olyan, ami miatt gyorsan újra elő kell venni a gépet. Egy mozdulat, egy arckifejezés, egy spontán összebújás. Ezeket nem lehet teljesen megtervezni, de észre lehet venni.

Ha eddig emiatt halogattad a családi fotózást

Ha azért nem mertetek eddig családi vagy gyermekfotózásra jelentkezni, mert úgy érezted, a gyereked túl eleven, túl mozgékony vagy túl kiszámíthatatlan hozzá, szeretnélek megnyugtatni: ezzel nem vagytok egyedül. Nagyon sok család érkezik hasonló félelmekkel.

A jó családi fotózás nem attól működik, hogy a gyerek végig tökéletesen viselkedik. Attól működik, hogy elfogadjuk, milyen életkorban, milyen állapotban és milyen hangulatban van, és ehhez igazítjuk a fotózást.

Ha szeretnétek természetes, szerethető képeket a családotokról, nézzétek meg a családi fotózás lehetőségeit, a csomagokat és a galériát. Ha pedig úgy érzitek, szívesen jönnétek egy lazább, gyerekekhez igazodó fotózásra, írjatok nekem bátran időponttal kapcsolatban.

Nézd meg a családi fotózás lehetőségeit, a csomagokat és a galériát. Ha úgy érzed, szívesen jönnétek egy lazább, gyerekekhez igazodó fotózásra, írj nekem időponttal kapcsolatban.

Tartalomjegyzék

Sok szülő akkor kezd el igazán izgulni, amikor már közeledik a fotózás napja. Vajon fog mosolyogni a gyerek? Lesz kedve együttműködni? Mi történik, ha pont aznap lesz fáradt, nyűgös vagy makacs?

Ezek teljesen érthető kérdések. Gyermek fotózásnál viszont a legfontosabb nem az, hogy a gyerek előre megtanulja, hogyan kell mosolyogni vagy pózolni. Sokkal többet segít, ha nyugodt, biztonságos helyzetet teremtünk neki, ahol van ideje feloldódni.

A jó gyerekfotózás nem katonás utasításokról szól. Inkább egy laza, játékos, a gyerek hangulatához igazodó közös idő, amelyben néha van bohóckodás, néha szünet, néha egy kis hiszti, és közben megszületnek azok a pillanatok, amelyek később igazán kedvesek lesznek.

Ne mosolyt gyakoroljatok, hanem hangolódjatok rá a fotózásra

A fotózás előtti napokban nem érdemes azt gyakoroltatni a gyerekkel, hogyan kell majd mosolyognia, hová kell néznie vagy hogyan kell viselkednie. Ettől sok gyerek inkább befeszül. Már az első percekben azt érezheti, hogy teljesítenie kell, és ha ez nem sikerül, akkor csalódást okoz.

Jobb, ha egyszerűen beszélgettek vele arról, hová mentek, ki lesz ott, és nagyjából mi fog történni. Mondhatjátok neki például, hogy lesz egy közös játékos fotózás, ahol készülnek rólatok képek, közben lehet mozogni, nevetni, összebújni, sétálni vagy játszani.

Egy gyereknek nem kell pontos forgatókönyvet adni. Elég, ha nem teljesen ismeretlen helyzetbe érkezik. Ha a szülő nyugodt, az sokszor többet számít, mint bármilyen előzetes felkészítés.

Mit mondj a gyereknek a fotózás előtt?

A legjobb, ha röviden és természetesen beszéltek róla. Nem kell nagy eseményként felépíteni, és nem kell azt sugallni, hogy most nagyon ügyesnek kell lennie.

Ezek a mondatok jól működhetnek:

• „Elmegyünk Mariannhoz fotózni, és készül pár kép rólunk.”
• „Lehet majd játszani, mozogni, és nem kell végig egy helyben állni.”
• „Ha elfáradsz, tartunk egy kis szünetet.”
• „Nem kell tökéletesen mosolyogni, csak együtt leszünk egy kicsit.”

A túl sok ígéret vagy fenyegetés általában nem segít. Ha a fotózás előtti napokban sokszor elhangzik, hogy „ugye majd szépen viselkedsz”, a gyerek könnyen megérzi a feszültséget. A cél inkább az, hogy ne teherként, hanem közös programként gondoljon rá.

Mit ne várj el a gyerektől fotózás közben?

A gyerekfotózás akkor lesz igazán természetes, ha nem próbáljuk minden percét kontrollálni. Egy kisgyerek nem tud hosszú ideig ugyanabban a pózban maradni, nem fog végig a kamerába nézni, és nem biztos, hogy kérésre mosolyog.

Ez nem baj. Sőt, sokszor pont azokból a pillanatokból lesznek a legkedvesebb képek, amikor a gyerek nem „szerepel”, hanem egyszerűen önmaga. Elbújik anya mögé, nevet, fut, durcásan összeráncolja a homlokát, vagy épp rámutat valamire, ami érdekli.

Fotósként ilyenkor nem az a célom, hogy mindenáron beállítsam a gyereket. Inkább figyelem, mire reagál, mi oldja, mikor lehet közelebb menni hozzá, és mikor jobb egy kicsit távolabbról hagyni, hogy a saját tempójában kapcsolódjon be.

Mit érdemes vinni gyermek fotózásra?

Kisebb gyereknél sokat segít, ha van nálatok néhány ismerős, megnyugtató dolog. Nem kell fél háztartást bepakolni, de pár apróság jól jöhet, főleg akkor, ha a fotózás hosszabb, vagy a gyerek könnyen elfárad.

Amit érdemes magatokkal hozni:

• kedvenc játék vagy plüss, amely biztonságot ad neki,
• egy kisebb mese vagy könyv, ha az segít megnyugodni,
• kedvenc zene, ha ettől könnyebben oldódik,
• innivaló,
• pár falat étel vagy nasi,
• váltóruha, ha kisebb gyerekkel érkeztek,
• zsebkendő, törlőkendő, apró praktikus dolgok.

A kedvenc játék nem feltétlenül kerül rá minden képre. Sokszor elég, ha ott van a közelben. Ha pedig mégis bekerül néhány fotóra, az később különösen kedves emlék lehet, mert a gyerekkor egy valódi darabját őrzi meg.

Hogyan tudsz szülőként segíteni a fotózás alatt?

A szülő jelenléte nagyon fontos, főleg kisebb gyerekeknél. Te ismered a legjobban, mire figyel fel, mitől nevet, mikor kezd fáradni, és mikor kell neki egy kis idő.

A fotózás közben az a legjobb segítség, ha nyugodt maradsz, és nem próbálsz minden pillanatot irányítani. Ha a gyereket jókedvre kell deríteni, sokszor elég, ha a fotós mögül szólsz hozzá, nevettetitek, énekeltek neki vagy játszotok vele. Így a képen továbbra is ő marad a fókuszban, és nem kell folyton újrakezdeni a beállítást.

Amit inkább érdemes elkerülni:

• ne ugorj be kétpercenként a képbe igazítani valamit,
• ne szólj rá túl sokszor, hogy mosolyogjon,
• ne ijedj meg attól, ha pár percre elmegy a kedve,
• ne érezd kudarcnak, ha nem minden úgy történik, ahogy elképzelted.

Ha valami nagyon kilóg a ruhán, maszatos az arcocskája, vagy érdemes igazítani rajta, úgyis szólok. Sok apró dolgot fotózás közben is lehet rendezni, nem kell emiatt folyton megszakítani a gyerek lendületét.

Mi történik, ha a gyerek nincs jó passzban?

Előfordul, hogy a gyerek fáradtan, álmosan vagy rosszkedvűen érkezik. Ez nem jelenti azt, hogy a fotózás elromlott. Ilyenkor több türelemre, rövidebb etapokra és kicsit több játékra van szükség.

Sokszor pár perc együttműködés is elég egy-egy jó képhez. Aztán lehet szünetet tartani, inni, enni, sétálni, ölbe bújni, vagy egyszerűen hagyni, hogy a gyerek kicsit mással foglalkozzon. A gyerekfotózás ritmusa nem mindig egyenes vonalú. Inkább hullámzik: van néhány aktív perc, aztán szünet, majd újra egy rövid, jól használható pillanat.

A képeken ebből sokszor semmi nem látszik. Lehet, hogy a háttérben volt egy kis ellenállás, alkudozás vagy fáradtság, de a végső képen már az a pillanat marad meg, amikor a gyerek kapcsolódott, nevetett, elgondolkodott vagy odabújt hozzátok.

Miért nem kell tökéletesen viselkednie a gyereknek?

A családi és gyermekfotózásban pont az a szép, hogy nem steril, hibátlan helyzeteket keresünk. A gyerekek mozgékonyak, kíváncsiak, néha makacsak, néha fáradtak, néha pedig öt perc alatt megváltozik a hangulatuk.

Ha ezt természetesnek vesszük, sokkal könnyebb jó képeket készíteni. A cél nem az, hogy a gyerek végig egy helyben üljön. Inkább az, hogy legyen néhány olyan pillanat, amelyben valóban ő látszik. A tekintete, a mozdulata, a kapcsolódása hozzátok, az a kis arckifejezés, amit ti otthon is annyira ismertek.

A beállított képeknek is megvan a helyük, de kisgyerekeknél általában akkor működnek jól, ha van mellettük játék, mozgás és szabadság. Így nem a fotózás irányítja erőből a gyereket, hanem a fotózás alkalmazkodik hozzá.

Egy laza fotózás mögött is van keret

A kötetlen fotózás nem azt jelenti, hogy minden teljesen véletlenszerű. Fotósként figyelek a fényekre, a háttérre, a kompozícióra, a ruhákra, az apró részletekre és arra is, hogy legyen változatosság a képekben.

A különbség inkább abban van, hogy ezt nem a gyerek túlfegyelmezésével próbálom elérni. Adunk keretet a fotózásnak, de közben teret hagyunk annak is, hogy a gyerek önmaga legyen. Ha kell, kicsit játékosabban haladunk. Ha kell, megállunk. Ha kell, új ötletet keresünk.

Ettől lesz a fotózás nyugodtabb a családnak, és ettől lesznek természetesebbek a képek is.

Gyors ellenőrző lista fotózás előtt

A fotózás előtti napokban ezt érdemes átgondolni:

• beszélgettetek röviden arról, hová mentek,
• nincs túl sok elvárás a gyerek felé,
• a ruhák kényelmesek és elő vannak készítve,
• van nálatok innivaló és pár falat étel,
• kisebb gyereknél van kedvenc játék vagy megnyugtató tárgy,
• hagytok elég időt az érkezésre,
• nem az utolsó pillanatban próbáltok mindent összepakolni.

Minél kevesebb a kapkodás indulás előtt, annál nagyobb eséllyel érkeztek nyugodtabban. Ez a gyereken is érződik.

Gyakori kérdések gyermekfotózás előtt

Ha gyerekfotózásra készültök

Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, érdemes tudnod: ez az egyik leggyakoribb szülői félelem. És egyáltalán nem akadálya annak, hogy szerethető, természetes képek készüljenek rólatok.

Nézd meg a családi fotózási lehetőségeket, ha olyan képeket szeretnétek, ahol nem a tökéletes póz, hanem a valódi kapcsolódás marad meg.