Vagy akár lehetne ennek a blogbejegyzésnek az is a címe: hogyan készítsünk fel magunkat és gyerkőcünket a fotózásra?
Semmiképpen sem azzal, hogy elvárásokat támasztunk a gyermekkel és magunkkal szemben. Hogyan kell majd mosolyognod, viselkedned, nézned stb. Ez elég gyakran görcsösséghez és fusztrációhoz vezet. És nincs is rosszabb annál, amikor már a nulladik percben egy durcás gyerek és rosszkedvű szülő párost kell valahogyan visszahozni a megfelelő lelkiállapotra.
Inkább beszélgessetek arról a fotózás előtti napokban, hogy mi fog történni. Ha számodra is kérdéses, hogyan zajlik a fotózás, nyugodtan hívj fel, írj nekem és megbeszéljük, hogy mire számítsatok.
Ami a legfontosabb, hogy egy laza és kötetlen bohóckodásra készüljetek. Semmi sem kötelező és elvárt. Persze keretet adunk a dolognak, ugyanis a cél az, hogy elégedettek legyetek az elkészült képekkel. De inkább nevezném egy spontán, és az adott hangulat és szituáció, és főleg a gyerkőc által irányított 1-2 órának.
Az fontos, hogy ha kisebb gyerekről van szó készüljetek a kedvenc meséjével, zenéjével és játékával. Legyen enni-, innivaló is nálatok. Szívesen vesszük, ha próbáljátok jókedvre deríteni a kamera előtt, és inkább a fotós háta mögül beszéltek hozzá, ahelyett, hogy kétpercenként beleugráltok a képbe valami teljesen felesleges dolog miatt. Ha valami nem jó az öltözékén, arcocskáján felfedezünk valamit, úgyis szólunk.
Ha a gyerek nincs jó passzban, akkor is elérjük pár percekre, hogy hajlandó legyen együttműködni. Bízzatok a fotósban, ha ért ahhoz, amit csinál, ebben a helyzetben is eléri azt, hogy készüljenek cuki és aranyos képek. Lehet, hogy közben több szünetet kell tartani, kevesebb idő alatt kell több jó képet összehozni, de higgyétek el megéri idegeskedés helyett inkább pozitívan állni a helyzethez.
A fotókon lévő két kislányt is fotóztam már párszor…a legutóbbi fotózásokhoz egyiküknek sem volt kedve…a képeken ez egyáltalán nem látszik.