Tartalomjegyzék
Sok szülőt tart vissza a családi vagy gyermek fotózástól az a gondolat, hogy az ő gyereke biztosan nem fog egy helyben ülni, nem fog szépen mosolyogni, nem fog pózolni, és az egész fotózás inkább küzdelem lesz, mint jó élmény.
Teljesen érthető ez a félelem. A legtöbb kisgyerek nem úgy működik, hogy leültetjük egy szép háttér elé, megkérjük, hogy mosolyogjon, és ő hosszú percekig türelmesen együttműködik. Van, aki az első pillanattól rohan, van, aki eleinte bújik, van, aki öt perc után unja meg a helyzetet, és olyan is van, aki éppen akkor lesz igazán elemében, amikor a szülők már azt érzik, hogy ebből biztosan nem lesz használható kép.
Pedig nagyon sokszor éppen ezekből a mozgós, játékos, kicsit kiszámíthatatlan pillanatokból születnek azok a fotók, amelyek évekkel később is visszaidézik a gyerek valódi személyiségét. Nem csak azt, hogyan nézett ki akkor, hanem azt is, milyen volt: kíváncsi, pörgős, bújós, makacs, nevetős, felfedező.
Ebben a cikkben összeszedtem, mire érdemes számítani, ha izgő-mozgó gyerekkel jöttök fotózásra, és miért nem kell attól félni, hogy a mozgékonyság miatt nem lesznek szép családi képeitek.
Lehet jó fotókat készíteni izgő-mozgó gyerekről?
Igen, lehet. Sőt, sokszor sokkal természetesebb, élőbb és szerethetőbb képek születnek akkor, amikor nem akarjuk mindenáron megállítani a gyereket. Egy mozgékony kisgyereknél nem az a cél, hogy végig fegyelmezetten üljön, hanem az, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amelyekben jól érzi magát, és közben észrevétlenül megszülethetnek a képek.
A gyermekfotózás nálam nem arról szól, hogy a gyereket hosszú ideig egy előre kitalált pózban tartjuk. Főleg 4-5 éves kor alatt ez sokszor nem is reális elvárás. Ilyenkor inkább abból indulok ki, hogy a gyerek kíváncsi, mozogni akar, kipróbál dolgokat, és a fotózás ritmusát ehhez kell igazítani.
Volt már olyan családi fotózásom, ahol a szülők előre elképzelték, hogy a gyerekek majd egy órán keresztül szépen pózolnak. A valóság persze egészen más lett. A gyerekek fáradtak voltak, a szülők egyre feszültebbek, és a hangulat hamar elromlott. A képek láttán később kiderült, hogy még így is meglettek azok a pillanatok, amelyek miatt érdemes volt fotózni – csak közben kár volt ennyire görcsösen ragaszkodni az eredeti elképzeléshez.
Miért nem baj, ha a gyerek nem ül meg a fotózáson?
Azért, mert a gyerekfotózás nem vizsga. Nem kell teljesíteni, nem kell tökéletesen viselkedni, és nem kell minden képen ugyanúgy mosolyogni. Egy családi fotózás akkor működik jól, ha a gyerek nem érzi azt, hogy valami nagyon komoly dolgot kell most jól csinálnia.
A legtöbb kisgyereknek rövid ideig tart a figyelme. Az első 10-15 percben általában még van esély néhány beállítottabb, klasszikusabb képre. Ilyenkor készülhetnek olyan fotók, ahol mindenki együtt van, ránéz a kamerára, összebújik, ül vagy áll egy adott helyen. Utána viszont gyakran elindul a spontánabb rész: felfedezés, játék, nevetés, szaladgálás, bújócska, kíváncsiskodás.
Ez nem a fotózás kudarca, hanem a természetes menete. Ha ezt elfogadjuk, sokkal könnyebb jó képeket készíteni. A gyerek nem ellenünk dolgozik, csak gyerek. Nekünk felnőtteknek kell úgy alakítani a helyzetet, hogy ebből ne harc legyen, hanem közös élmény.
Hogyan zajlik a gyermekfotózás mozgékony gyerekkel?
Mozgékony gyerekeknél a fotózás ritmusa általában több kisebb szakaszból áll. Nem az a cél, hogy végig ugyanazt csináljuk, hanem hogy figyeljük, mikor mire nyitott a gyerek.
Az első percekben készülhetnek a nyugodtabb képek
A fotózás elején, amikor még új a helyzet, gyakran könnyebb pár beállítottabb képet készíteni. Ilyenkor még érdekes a környezet, a gyerek figyel, a szülők is frissebbek, és van egy kis türelmi időnk. Ezt az időt érdemes kihasználni a közös családi képekre, testvérfotókra, összebújós pillanatokra.
Fontos viszont, hogy ez ne legyen túl hosszú. Ha túl sokáig próbáljuk ugyanazt a helyzetet fenntartani, a gyerek hamar megunja, és a mosoly erőltetett lesz. Inkább legyen kevesebb, de őszintébb kép, mint sok olyan, ahol mindenki érzi, hogy már túl van húzva a helyzet.
Utána jöhetnek a spontán, játékos pillanatok
Amikor a gyerek elkezd feloldódni, felfedezni, mozogni, akkor nem kell azonnal visszaterelni. Ilyenkor nagyon sokszor a legjobb képek születnek. Egy ugrás, egy hirtelen nevetés, egy bújás anya ölébe, egy kíváncsi pillantás, egy ágyon hempergés vagy egy szabadtéri rohanás sokkal többet mesélhet a gyerekről, mint egy tökéletesen beállított póz.
Fotósként ilyenkor nem az a dolgom, hogy mindenáron megállítsam a mozgást, hanem hogy figyeljem, mi történik, és jó pillanatban fotózzak. Sokszor objektívet is váltok, távolabbról dolgozom, és hagyom, hogy a gyerek ne érezze magát folyamatosan a figyelem középpontjában.
Kell-e pózolnia a gyereknek a családi fotózáson?
Nem kell pózolnia. Néhány irányított helyzet jól jöhet, de kisgyerekeknél nem érdemes az egész fotózást erre építeni. Sokkal jobb, ha a pózolás helyett inkább játékos instrukciók vannak: bújj oda anyához, súgj valamit apának, fuss ide hozzám, nézd meg, mi van a kezem mögött, kapaszkodj fel, nevettessétek meg egymást.
A gyerekek általában nem szeretik, ha túl sokat mondjuk nekik, hogy „mosolyogj”, „nézz ide”, „ülj szépen”, „ne mozogj”. Ettől sokszor feszültebbek lesznek, és az arcukon is megjelenik az ellenállás. Ha viszont játékosabb helyzetet kapnak, sokkal könnyebben kapcsolódnak.
A cél nem az, hogy a gyerek olyan legyen a képeken, amilyen a valóságban sosem. Inkább az, hogy a képeken ismerős legyen: pont az a kis ember, akit otthon is láttok nap mint nap, csak szép fényben, átgondolt környezetben, szerethető pillanatokban.
Mit teszek fotósként, ha a gyerek túlpörög?
Először is: nem esem kétségbe. A túlpörgés nem ritka, főleg akkor, ha a gyerek új helyen van, sok inger éri, vagy érzi, hogy a szülők nagyon szeretnék, ha minden jól sikerülne. Ilyenkor általában nem az segít, ha még erősebben próbáljuk kontrollálni, hanem az, ha kicsit más irányból közelítünk.
Gyakran bevonom a gyerekeket a fotózásba. Megnézhetik a fényképezőgépet, segíthetnek „lefényképezni” a szülőket, belenézhetnek a gépbe, vagy kaphatnak egy apró feladatot. A tiltott, felnőttes dolgok természetesen nagyon vonzóak számukra, ezért ha kontrolláltan, biztonságosan bevonom őket, az sokszor új lendületet ad a fotózásnak.
Van, amikor a „nem téged fotózlak, hanem a tájat” típusú játékos megközelítés működik. Szabadtéren ez különösen jól tud működni: a gyerek kicsit fellélegzik, nem érzi, hogy neki kell szerepelnie, én pedig közben el tudok kapni olyan pillanatokat, amelyek sokkal őszintébbek, mint egy direkt kamerába nézés.
Mi történik, ha a gyerek azt mondja, hogy „ne fotózz”?
Ez is előfordul, és nem jelenti azt, hogy vége a fotózásnak. Sok gyerek egy idő után elfárad attól, hogy ő van a középpontban. Ilyenkor érdemes levenni róla a nyomást. Lehet, hogy pár percig a szülőket fotózzuk, lehet, hogy kap egy kis pihenőt, lehet, hogy más játékot találunk ki.
A „ne fotózz” fázisban is készülhetnek jó képek, csak másképp. Ilyenkor nem a direkt pózokat keresem, hanem a pillanatokat: ahogy elbújik, kukucskál, odaszalad, visszanéz, durcásan összefonja a karját, majd két perc múlva már nevet valamin. Ezek a képek sokszor nagyon emberiek, mert nem egy tökéletesre igazított gyereket mutatnak, hanem egy valódi kis személyiséget.
Hogyan segíthetnek a szülők a fotózás alatt?
A legnagyobb segítség sokszor az, ha a szülő nem feszül rá túl erősen a tökéletes végeredményre. Tudom, hogy ez nem mindig könnyű. Egy fotózásra készülni kell, időpontot egyeztettek, ruhákat választotok, szeretnétek, hogy jó legyen. Teljesen természetes, hogy fontos nektek.
Mégis azt tapasztalom, hogy minél inkább érezhető a gyereken, hogy most „jól kell viselkednie”, annál nehezebb lesz természetes képeket készíteni. A sok figyelmeztetés, fegyelmezés és „nézz már oda” sokszor nem segít, hanem elveszi a gyerek kedvét.
Sokkal jobban működik, ha a szülők partnerként vannak jelen: játszanak, ölelnek, nevetnek, megnyugtatnak, de nem próbálnak minden pillanatot irányítani. Ha a gyerek érzi, hogy nincs baj, akkor könnyebben visszatalál a jó hangulathoz.
Mennyi ideig érdemes fotózni kisgyerekekkel?
Kisgyerekekkel általában nem a hosszú fotózás a célravezető. Nem véletlen, hogy sok esetben legfeljebb körülbelül egyórás fotózást javaslok. Ez az az időtartam, amelyben még van esély arra, hogy legyenek nyugodtabb, játékosabb és spontán pillanatok is, de ne fáradjon el teljesen a gyerek.
Természetesen minden gyerek más. Van, aki lassan oldódik, és a fotózás második felére lesz igazán felszabadult. Más már az első 20 percben minden energiáját beleteszi, és utána pihenőre van szüksége. Ezért fontos, hogy ne merev menetrendben gondolkodjunk, hanem figyeljük a gyerek ritmusát.
Mit érdemes hozni a gyermekfotózásra?
Néhány apróság sokat segíthet. Jó, ha van nálatok innivaló, , váltóruha, és esetleg egy kedvenc játék vagy plüss, mesekönyv vagy akár kedvenc zene a telefonon, ami megnyugtatja a gyereket. A kedvenc játék akkor is hasznos lehet, ha nem kerül rá a fotóra, de segíthet oldani a kezdeti feszültséget.
Amit viszont nem érdemes hozni: túl sok elvárást. A fotózás nem attól lesz jó, hogy minden előre kitalált kép pontosan megvalósul. Sokkal inkább attól, hogy a család jelen tud lenni, a gyerek nem érzi magát sarokba szorítva, és van tér arra, hogy spontán pillanatok is megszülessenek.
Stúdióban vagy szabadtéren jobb fotózni mozgékony gyereket?
Mindkettő működhet, csak másképp. Stúdióban kontrolláltabb a fény, kiszámíthatóbb a környezet, és könnyebb olyan képeket készíteni, ahol a háttér, a hangulat és a ruhák egységesen jelennek meg. Mozgékony gyereknél viszont figyelni kell arra, hogy a stúdióban is legyen elég tér és játékosság.
Szabadtéren a gyerekek sokszor természetesebben mozognak. Van hely futni, felfedezni, nézelődni, és a fotózás kevésbé tűnik „fotózásnak”. Cserébe az időjárás, a fények és a helyszín több rugalmasságot kívánnak. A választásnál nem az a kérdés, hogy melyik a jobb, hanem az, hogy a ti családotokhoz, a gyerek temperamentumához és az elképzelt hangulathoz melyik illik jobban.
Miért lehetnek a spontán képek a legőszintébbek?
Mert a spontán képeken gyakran nem szerepelni próbál a gyerek, hanem egyszerűen önmaga. A pörgés, a nevetés, a durcás arc, a hirtelen ölelés, a kíváncsi nézés vagy az utolsó pillanatban előbukkanó mosoly mind olyan részletek, amelyekből később nagyon sok emlék visszajön.
Sokszor a fotózás végén, amikor már mindenki kicsit elengedi magát, és én is éppen csomagolnék, történik valami olyan, ami miatt gyorsan újra elő kell venni a gépet. Egy mozdulat, egy arckifejezés, egy spontán összebújás. Ezeket nem lehet teljesen megtervezni, de észre lehet venni.
Ha eddig emiatt halogattad a családi fotózást
Ha azért nem mertetek eddig családi vagy gyermekfotózásra jelentkezni, mert úgy érezted, a gyereked túl eleven, túl mozgékony vagy túl kiszámíthatatlan hozzá, szeretnélek megnyugtatni: ezzel nem vagytok egyedül. Nagyon sok család érkezik hasonló félelmekkel.
A jó családi fotózás nem attól működik, hogy a gyerek végig tökéletesen viselkedik. Attól működik, hogy elfogadjuk, milyen életkorban, milyen állapotban és milyen hangulatban van, és ehhez igazítjuk a fotózást.
Ha szeretnétek természetes, szerethető képeket a családotokról, nézzétek meg a családi fotózás lehetőségeit, a csomagokat és a galériát. Ha pedig úgy érzitek, szívesen jönnétek egy lazább, gyerekekhez igazodó fotózásra, írjatok nekem bátran időponttal kapcsolatban.