Sok szülő fejében él egy nagyon szép kép a gyerekfotózásról. A gyerek szépen leül a virágos réten, pont akkor mosolyog, amikor kérjük, nem gyűri össze a ruháját, nem szalad el, nem bújik anya mögé, és persze végig együttműködő.
Aztán eljön a fotózás napja, és a valóság egészen másképp indul. A gyerek nem akarja felvenni a ruhát, útközben elfárad, a helyszínen hirtelen szégyenlős lesz, vagy közli, hogy őt ma biztosan ne fotózza senki.
Ez nem kivételes helyzet. A gyerekfotózás sokszor pontosan így kezdődik. És ettől még készülhetnek szerethető, természetes, őszinte képek.
A gyerekfotózás ritkán úgy indul, ahogy elképzeljük
Amikor a szülők gyerekfotózásra vagy családi fotózásra érkeznek, általában szeretnének szép, meghitt, mosolygós képeket. Ez teljesen érthető. A gond inkább ott kezdődik, amikor a fotózás előtti napokban túl sok elvárás kerül a gyerekre.
„Majd szépen mosolyogsz.” „Úgy ülsz, ahogy Mariann mondja.” „Ne rosszalkodj.” „Viselkedj szépen.”
Ezek a mondatok jó szándékból születnek, mégis könnyen az ellenkező hatást váltják ki. A gyerek érzi, hogy valami nagy dolog készül, ahol neki jól kell teljesítenie. Ettől befeszülhet, morcos lehet, vagy már a fotózás elején ellenáll.
Fotósként sokszor azt látom, hogy a gyerek nem a fényképezőgéptől fél igazán, hanem attól, hogy most hirtelen „jól kell viselkednie”. Pedig a jó gyerekfotó nem attól lesz szép, hogy a gyerek végig fegyelmezetten ül. Sokkal inkább attól, hogy van ideje megérkezni, oldódni, játszani, és közben önmaga maradni.
Mi történik, ha a gyerek nem akar fotózkodni?
Az egyik leggyakoribb szülői félelem az, hogy mi lesz, ha a gyerek nem működik együtt. Nem mosolyog, nem néz a kamerába, nem akar leülni, vagy egyszerűen csak rossz napja van.
Ilyenkor nem az a megoldás, hogy erőltetjük. A gyerekek többségénél sokkal jobban működik, ha kapnak pár percet. Beszélgetünk, játszunk, megnézhetik a fényképezőgépet, körülnézhetnek, odabújhatnak anyához vagy apához. Néha pont ezekből az első, óvatos pillanatokból lesznek a legigazibb képek.
Volt már olyan fotózásom, ahol a gyerek az elején határozottan közölte, hogy nem akar képet. Pár perc múlva már kíváncsian figyelte, mit csinálok, később pedig felszabadultan játszott. A képeken ebből kívülről sokszor csak annyi látszik, hogy minden természetes és könnyed volt. A háttérben viszont ott van az a kis idő, türelem és figyelem, amire szüksége volt.
Hogyan érdemes felkészíteni a gyereket a fotózásra?
A gyerekeket nem kell hosszasan felkészíteni a fotózásra. Sőt, a túl sok magyarázat és elvárás sokszor inkább megnehezíti a helyzetet.
Elég annyit mondani, hogy elmentek egy közös fotózásra, ahol készül néhány szép kép rólatok. Lehet együtt ruhát választani, lehet beszélni arról, hogy ott lesz anya, apa, testvér, és nem kell semmi különöset csinálni. Ez már önmagában biztonságot adhat.
Ne gyakoroltass mosolyt napokig
A begyakorolt mosoly nagyon ritkán mutat természetesnek a képeken. A gyerekek arca ilyenkor könnyen merevvé válik, mert nem érzésből mosolyognak, hanem teljesíteni próbálnak.
Sokkal jobb, ha a fotózáson játékból, mozgásból, ölelésből, beszélgetésből születnek a mosolyok. Ezek lehet, hogy nem mindig tökéletesen szabályosak, de sokkal inkább hasonlítanak arra a gyerekre, akit otthon is ismertek.
Elég, ha tudja, hová mentek
A gyereknek nem kell előre tudnia, hogyan kell pózolni, hova kell nézni, mikor kell mosolyogni. Ezeket majd a fotózás közben finoman alakítjuk, a hangulatához igazodva.
A legjobb felkészítés az, ha nem csináltok belőle vizsgahelyzetet. Egy családi fotózás akkor működik igazán jól, ha a gyerek azt érzi, hogy együtt vagytok, figyeltek rá, és nem kell másnak mutatnia magát, mint amilyen.
Egy anyuka tapasztalata a gyerekfotózásról
Megkértem Zsófit, akinek a kislányát, Lillát már többször fotóztam, hogy mondja el szülőként, hogyan készülnek egy fotózásra, és mit tanácsolna más anyukáknak.
Zsófi szerint Lillát igazán sosem készítik fel külön. Csak annyit mondanak neki, hogy mennek Mariannhoz, aki fotózni fogja őket, és együtt választanak valamilyen szép ruhát. Náluk ez elég ahhoz, hogy a fotózás ne legyen túlmagyarázott, stresszes helyzet.
Ez nagyon közel áll ahhoz, amit én is javasolni szoktam. A gyereknek nem kell előre feladatokat adni. Nem kell elmondani, hogyan kell majd néznie, mosolyognia vagy viselkednie. Elég, ha tudja, hogy egy közös programra mentek,a hol lehet majd játszani, ugrálni, bohóckodni.
Zsófi azt is mesélte, hogy volt olyan alkalom, amikor Lillának rossz napja volt. Ilyenkor nem siettünk, nem erőltettük a fotózást. Leültem hozzá, megmutattam neki a fényképezőt, készült pár próbakép, és utána már sokkal könnyebben oldódott. Ez a türelem sokszor többet ér, mint bármilyen előre kitalált póz.
Mennyi ideig bírja egy gyerek a fotózást?
A gyerekek figyelme és türelme életkortól, hangulattól, napszaktól és az aktuális helyzettől is függ. Ha minden jól indul, akkor is nagyjából 20-30 perc az az idő, ameddig egy kisebb gyerek viszonylag jól tartja a figyelmét. Az 1-3 éves korosztálynál sokkal rövidebb is lehet.
Ezért gyerekfotózásnál nem hosszú, merev blokkokban gondolkodom. Inkább kisebb szakaszokban fotózunk. Közben lehet mozogni, pihenni, inni, anyához bújni, játszani vagy egyszerűen csak nézelődni.
Családi fotózásnál ezek a kis szünetek különösen jól jönnek. Amíg a gyerek kicsit szabadabban van, készülhet néhány kép a szülőkről, testvérekről, vagy olyan apró részletekről, amelyek később nagyon kedves emlékek lesznek.
Miért működnek sokszor jobban a spontán képek?
A beállítottnak tűnő gyerekfotók mögött szinte mindig spontán pillanatok vannak. A kész kép lehet nyugodt, rendezett és harmonikus, de odáig sokszor játékon, beszélgetésen, kisebb szüneteken és sok apró alkalmazkodáson keresztül jutunk el. Nagyon gyakran ezek a képek a másodperc törtrésze alatt készülnek el úgy, hogy „lesifotós üzemmódban” fotózok.
Én általában készülök ötletekkel, helyzetekkel, mozdulatokkal. De egy gyerek hangulata pillanatok alatt felülírhatja ezeket. Ilyenkor nem ragaszkodom mereven az eredeti tervhez. Inkább figyelem, mire nyitott, mi érdekli, hogyan lehet bevonni.
A spontán képek azért tudnak olyan szerethetők lenni, mert nem egy előre gyártott mosolyt mutatnak. Hanem azt, ahogy a gyerek tényleg jelen van. Néha nevet, néha gondolkodik, néha elbújik, néha anya ölébe mászik. Ezek a pillanatok sokszor többet mesélnek, mint egy tökéletesen beállított póz.
Mi történik, ha a szülők sem szeretnek szerepelni?
Nem csak a gyerekek lehetnek feszültek a fotózáson. Sok szülő is úgy érkezik, hogy nem szeret szerepelni, nem tudja, hogyan álljon, hova tegye a kezét, mikor nézzen a kamerába.
Ezzel sincs semmi baj. A célom nem az, hogy mindenki egyszerre tökéletesen pózoljon. Sokkal inkább az, hogy a fotózás közben elfelejtsétek azt az érzést, hogy most teljesíteni kell. Ezért beszélgetünk sokat, mozgunk, játszunk, és apránként alakul ki az a helyzet, amelyben már természetesebbnek érzitek magatokat.
Zsófi egyszer úgy fogalmazott, hogy a fotózás után olyan érzése volt, mintha egy régi barátnővel találkozott volna. Ez számomra nagyon fontos visszajelzés, mert egy családi fotózás nem csak a képekről szól. Az élmény is számít, különösen akkor, ha gyerekekkel érkeztek.
Miért más egy profi családi fotó, mint egy telefonos kép?
A telefonos képeknek megvan a saját helyük. Ezek őrzik a mindennapok gyors, vicces, váratlan pillanatait. Én is fontosnak tartom őket, mert sok olyan emléket mentenek meg, amely különben elveszne.
Egy profi családi fotózás viszont más élményt ad. Itt nem csak arról van szó, hogy jobb a felbontás vagy szebbek a színek. Hanem arról is, hogy végre mindenki rajta lehet a képen, nem mindig ugyanaz a szülő fotóz, és olyan képek készülhetnek rólatok, amelyeket jó érzés elővenni, kinyomtatni vagy akár falra tenni.
Zsófi is azt mondta, hogy rengeteget fotóz telefonnal, de a profi képek számára más minőséget képviselnek. Fontos neki, hogy a jelentősebb pillanatokat olyan képek őrizzék meg, amelyekre később is jó ránézni.
Mit ne csinálj gyerekfotózás előtt?
Van néhány dolog, amivel akaratlanul is nehezebb lehet a fotózás. Ezeket érdemes kerülni:
- ne gyakoroltass mosolyt napokig,
- ne ígérj túl nagy jutalmat a jó viselkedésért,
- ne ijesztgesd azzal, hogy „viselkednie kell”,
- ne szervezz túl sok programot közvetlenül a fotózás elé,
- ne várd el, hogy végig ugyanúgy működjön, mint egy felnőtt.
A gyerekek akkor tudnak a legjobban oldódni, ha nem érzik túl nagy tétnek a fotózást. Ha van egy kis mozgástér, türelem és rugalmasság, abból sokkal természetesebb képek születnek.
A duzzogós pillanatokból is lehetnek szerethető képek
A galériában eredetileg is két olyan képpárt mutattam meg, ahol az egyik képen még látszik a duzzogás vagy az ellenállás, pár perccel később pedig már egészen más a hangulat. Pont ez mutatja meg, mi történik a fotózás valódi hátterében.
A kész családi képek mögött sokszor nem tökéletesen kiszámított helyzetek vannak, hanem apró változások. Egy kis bizalom, egy kis játék, egy kis idő. Ettől lesz a kép nemcsak szép, hanem ismerős és igaz.
Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, érdemes megnézned, hogyan zajlik nálam egy természetes családi fotózás. Nem a tökéletes viselkedés a kiindulópont. Sokkal inkább az, hogy együtt vagytok, és ebből lehet képeket készíteni.
Gyakori kérdések gyerekfotózás előtt
Mi történik, ha a gyerekem nem akar fotózkodni?
Ez gyakori helyzet. Ilyenkor nem erőltetjük a fotózást, hanem adunk neki időt. Lehet játszani, beszélgetni, körülnézni, odabújni a szülőkhöz. Sok gyerek néhány perc után oldódik, és utána már sokkal természetesebben vesz részt a fotózásban.
Hogyan készítsem fel a gyereket a fotózásra?
Elég röviden és nyugodtan beszélni róla. Mondhatod neki, hogy elmentek közös fotózásra, ahol készül pár kép rólatok. Nem kell előre gyakorolni a pózokat vagy a mosolyt.
Kell előre gyakorolni a mosolygást?
Nem javaslom. A begyakorolt mosoly sokszor merev lesz. A természetes mosoly inkább játékból, kapcsolódásból, mozgásból és felszabadultabb helyzetekből születik.
Mennyi ideig bírja egy kisgyerek a fotózást?
Ez életkortól és hangulattól függ. Kisebb gyerekeknél néha csak néhány perces blokkokban lehet fotózni. Ez teljesen rendben van, ezért érdemes rugalmasan kezelni a fotózás menetét.
Lehet jó kép akkor is, ha a gyerek rosszkedvűen érkezik?
Igen. A rossz kezdés nem jelenti azt, hogy nem készülhetnek jó képek. Sokszor elég egy kis idő, türelem és játékos ráhangolódás ahhoz, hogy a gyerek megnyugodjon és oldódjon.