Hogyan készüljünk gyermek fotózásra?

Sok szülő akkor kezd el igazán izgulni, amikor már közeledik a fotózás napja. Vajon fog mosolyogni a gyerek? Lesz kedve együttműködni? Mi történik, ha pont aznap lesz fáradt, nyűgös vagy makacs?

Ezek teljesen érthető kérdések. Gyermek fotózásnál viszont a legfontosabb nem az, hogy a gyerek előre megtanulja, hogyan kell mosolyogni vagy pózolni. Sokkal többet segít, ha nyugodt, biztonságos helyzetet teremtünk neki, ahol van ideje feloldódni.

A jó gyerekfotózás nem katonás utasításokról szól. Inkább egy laza, játékos, a gyerek hangulatához igazodó közös idő, amelyben néha van bohóckodás, néha szünet, néha egy kis hiszti, és közben megszületnek azok a pillanatok, amelyek később igazán kedvesek lesznek.

Ne mosolyt gyakoroljatok, hanem hangolódjatok rá a fotózásra

A fotózás előtti napokban nem érdemes azt gyakoroltatni a gyerekkel, hogyan kell majd mosolyognia, hová kell néznie vagy hogyan kell viselkednie. Ettől sok gyerek inkább befeszül. Már az első percekben azt érezheti, hogy teljesítenie kell, és ha ez nem sikerül, akkor csalódást okoz.

Jobb, ha egyszerűen beszélgettek vele arról, hová mentek, ki lesz ott, és nagyjából mi fog történni. Mondhatjátok neki például, hogy lesz egy közös játékos fotózás, ahol készülnek rólatok képek, közben lehet mozogni, nevetni, összebújni, sétálni vagy játszani.

Egy gyereknek nem kell pontos forgatókönyvet adni. Elég, ha nem teljesen ismeretlen helyzetbe érkezik. Ha a szülő nyugodt, az sokszor többet számít, mint bármilyen előzetes felkészítés.

Mit mondj a gyereknek a fotózás előtt?

A legjobb, ha röviden és természetesen beszéltek róla. Nem kell nagy eseményként felépíteni, és nem kell azt sugallni, hogy most nagyon ügyesnek kell lennie.

Ezek a mondatok jól működhetnek:

• „Elmegyünk Mariannhoz fotózni, és készül pár kép rólunk.”
• „Lehet majd játszani, mozogni, és nem kell végig egy helyben állni.”
• „Ha elfáradsz, tartunk egy kis szünetet.”
• „Nem kell tökéletesen mosolyogni, csak együtt leszünk egy kicsit.”

A túl sok ígéret vagy fenyegetés általában nem segít. Ha a fotózás előtti napokban sokszor elhangzik, hogy „ugye majd szépen viselkedsz”, a gyerek könnyen megérzi a feszültséget. A cél inkább az, hogy ne teherként, hanem közös programként gondoljon rá.

Mit ne várj el a gyerektől fotózás közben?

A gyerekfotózás akkor lesz igazán természetes, ha nem próbáljuk minden percét kontrollálni. Egy kisgyerek nem tud hosszú ideig ugyanabban a pózban maradni, nem fog végig a kamerába nézni, és nem biztos, hogy kérésre mosolyog.

Ez nem baj. Sőt, sokszor pont azokból a pillanatokból lesznek a legkedvesebb képek, amikor a gyerek nem „szerepel”, hanem egyszerűen önmaga. Elbújik anya mögé, nevet, fut, durcásan összeráncolja a homlokát, vagy épp rámutat valamire, ami érdekli.

Fotósként ilyenkor nem az a célom, hogy mindenáron beállítsam a gyereket. Inkább figyelem, mire reagál, mi oldja, mikor lehet közelebb menni hozzá, és mikor jobb egy kicsit távolabbról hagyni, hogy a saját tempójában kapcsolódjon be.

Mit érdemes vinni gyermek fotózásra?

Kisebb gyereknél sokat segít, ha van nálatok néhány ismerős, megnyugtató dolog. Nem kell fél háztartást bepakolni, de pár apróság jól jöhet, főleg akkor, ha a fotózás hosszabb, vagy a gyerek könnyen elfárad.

Amit érdemes magatokkal hozni:

• kedvenc játék vagy plüss, amely biztonságot ad neki,
• egy kisebb mese vagy könyv, ha az segít megnyugodni,
• kedvenc zene, ha ettől könnyebben oldódik,
• innivaló,
• pár falat étel vagy nasi,
• váltóruha, ha kisebb gyerekkel érkeztek,
• zsebkendő, törlőkendő, apró praktikus dolgok.

A kedvenc játék nem feltétlenül kerül rá minden képre. Sokszor elég, ha ott van a közelben. Ha pedig mégis bekerül néhány fotóra, az később különösen kedves emlék lehet, mert a gyerekkor egy valódi darabját őrzi meg.

Hogyan tudsz szülőként segíteni a fotózás alatt?

A szülő jelenléte nagyon fontos, főleg kisebb gyerekeknél. Te ismered a legjobban, mire figyel fel, mitől nevet, mikor kezd fáradni, és mikor kell neki egy kis idő.

A fotózás közben az a legjobb segítség, ha nyugodt maradsz, és nem próbálsz minden pillanatot irányítani. Ha a gyereket jókedvre kell deríteni, sokszor elég, ha a fotós mögül szólsz hozzá, nevettetitek, énekeltek neki vagy játszotok vele. Így a képen továbbra is ő marad a fókuszban, és nem kell folyton újrakezdeni a beállítást.

Amit inkább érdemes elkerülni:

• ne ugorj be kétpercenként a képbe igazítani valamit,
• ne szólj rá túl sokszor, hogy mosolyogjon,
• ne ijedj meg attól, ha pár percre elmegy a kedve,
• ne érezd kudarcnak, ha nem minden úgy történik, ahogy elképzelted.

Ha valami nagyon kilóg a ruhán, maszatos az arcocskája, vagy érdemes igazítani rajta, úgyis szólok. Sok apró dolgot fotózás közben is lehet rendezni, nem kell emiatt folyton megszakítani a gyerek lendületét.

Mi történik, ha a gyerek nincs jó passzban?

Előfordul, hogy a gyerek fáradtan, álmosan vagy rosszkedvűen érkezik. Ez nem jelenti azt, hogy a fotózás elromlott. Ilyenkor több türelemre, rövidebb etapokra és kicsit több játékra van szükség.

Sokszor pár perc együttműködés is elég egy-egy jó képhez. Aztán lehet szünetet tartani, inni, enni, sétálni, ölbe bújni, vagy egyszerűen hagyni, hogy a gyerek kicsit mással foglalkozzon. A gyerekfotózás ritmusa nem mindig egyenes vonalú. Inkább hullámzik: van néhány aktív perc, aztán szünet, majd újra egy rövid, jól használható pillanat.

A képeken ebből sokszor semmi nem látszik. Lehet, hogy a háttérben volt egy kis ellenállás, alkudozás vagy fáradtság, de a végső képen már az a pillanat marad meg, amikor a gyerek kapcsolódott, nevetett, elgondolkodott vagy odabújt hozzátok.

Miért nem kell tökéletesen viselkednie a gyereknek?

A családi és gyermekfotózásban pont az a szép, hogy nem steril, hibátlan helyzeteket keresünk. A gyerekek mozgékonyak, kíváncsiak, néha makacsak, néha fáradtak, néha pedig öt perc alatt megváltozik a hangulatuk.

Ha ezt természetesnek vesszük, sokkal könnyebb jó képeket készíteni. A cél nem az, hogy a gyerek végig egy helyben üljön. Inkább az, hogy legyen néhány olyan pillanat, amelyben valóban ő látszik. A tekintete, a mozdulata, a kapcsolódása hozzátok, az a kis arckifejezés, amit ti otthon is annyira ismertek.

A beállított képeknek is megvan a helyük, de kisgyerekeknél általában akkor működnek jól, ha van mellettük játék, mozgás és szabadság. Így nem a fotózás irányítja erőből a gyereket, hanem a fotózás alkalmazkodik hozzá.

Egy laza fotózás mögött is van keret

A kötetlen fotózás nem azt jelenti, hogy minden teljesen véletlenszerű. Fotósként figyelek a fényekre, a háttérre, a kompozícióra, a ruhákra, az apró részletekre és arra is, hogy legyen változatosság a képekben.

A különbség inkább abban van, hogy ezt nem a gyerek túlfegyelmezésével próbálom elérni. Adunk keretet a fotózásnak, de közben teret hagyunk annak is, hogy a gyerek önmaga legyen. Ha kell, kicsit játékosabban haladunk. Ha kell, megállunk. Ha kell, új ötletet keresünk.

Ettől lesz a fotózás nyugodtabb a családnak, és ettől lesznek természetesebbek a képek is.

Gyors ellenőrző lista fotózás előtt

A fotózás előtti napokban ezt érdemes átgondolni:

• beszélgettetek röviden arról, hová mentek,
• nincs túl sok elvárás a gyerek felé,
• a ruhák kényelmesek és elő vannak készítve,
• van nálatok innivaló és pár falat étel,
• kisebb gyereknél van kedvenc játék vagy megnyugtató tárgy,
• hagytok elég időt az érkezésre,
• nem az utolsó pillanatban próbáltok mindent összepakolni.

Minél kevesebb a kapkodás indulás előtt, annál nagyobb eséllyel érkeztek nyugodtabban. Ez a gyereken is érződik.

Gyakori kérdések gyermekfotózás előtt

Ha gyerekfotózásra készültök

Ha eddig azért halogattad a családi fotózást, mert féltél, hogy a gyereked nem fog együttműködni, érdemes tudnod: ez az egyik leggyakoribb szülői félelem. És egyáltalán nem akadálya annak, hogy szerethető, természetes képek készüljenek rólatok.

Nézd meg a családi fotózási lehetőségeket, ha olyan képeket szeretnétek, ahol nem a tökéletes póz, hanem a valódi kapcsolódás marad meg.